Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 10. (Békéscsaba, 2009)
Bonyhádi Péter: A békéscsabai Széchenyi liget története és természeti értékei
(Stellaria media), hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata), piros árvacsalán (Lamium purpureum), kerek repkény (Glechoma hederacea), erdei gyömbérgyökér (Geum urbárium), százszorszép (Bellis perennis), borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia), nagy útifű (Plantago major), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), tarackbúza (Agropyron repens), csilláros madártej (Ornithogalum refractum), hölgymái (Hier adum sp.), indás pimpó (Potentilla reptans), nyári perje (Poa annua), sárga tyúktaréj (Gagea lutea), pettyes lizinka (Lysimachiapunctata), szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), paréj lósóska (Rumex petiolata), odvas keltike (Corydalis cava), bürök gémorr (Erodium cicutarium), fedélrozsnok (Bromus tectorum), vérehulló fecskefű (Chelidonium május), széles levelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium). A fák egészségi állapota...................................................................................... A Széchenyi liget fő és egyben legöregebb fafaja a kocsányos tölgy (Quercus robur). Első egyedei már a liget kialakítása előtt itt álltak, ám sajnos nincs közöttük egyetlen egészséges példány sem. Jellemző rájuk a néha igen erős csúcsszáradás, ami a csökkenő talajvízszintnek, illetve az egyre szennyezettebbé váló levegőnek köszönhető. Koronájukban fakín (Loranthus europaeus) élősködik, lombjukon gubacsdarazsak (Cynips quercusfolii), tölgylevélaknázó molyok (Tischeria complanella), valamint a tölgylevéldarazsak (Caliroa annulipes) kártétele figyelhető meg. A lombleveleken a tölgylisztharmat (.Microspharea alphitoides) (Folk-Glits 1993) okoz fertőzést, a fák törzsén és vázágain pedig a tölgygolyva is megfigyelhető esetenként. A másik régi telepítésű (XIX. század végi) faj, a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) példányai is lassan elérik életciklusuk végét. Általánosan jellemzi őket a korhadás, a korona vázágainak letörése. Lombjukon megfigyelhető a vadgesztenye-aknázó moly (Cameraria ohridella) (Tomiczek et al. 2005) kártétele, bár a fertőzöttség mértéke nem éri el az alig 500 m-re kezdődő Árpád sori vadgesztenyéknél tapasztalhatót, ahol a fák ősszel újra virágba borulnak. A kártevő terjedését a lehullott lomb összegyűjtésével és elszállításával tudjuk mérsékelni. A liget idős platánfái (Platanus x hispanica) jó egészségnek örvendenek. Rajtuk csak a platán apiognomoniás betegségét (Apiognomonia veneta) és a platán-csipkéspoloska (Corythuca ciliata) szívogatását lehet elvétve felfedezni. A ligeti hársak (Tilia ssp.) egyedein gyakoriak a törött száraz ágak, levelükön a hársgubacsatka (Eriophyes tiliae) fordul elő tömegesen (Pagony 1993). Az eredeti növényállományhoz tartozó nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) a termését fogyasztó madaraknak köszönhetően mindenütt megjelent: erőteljesen gyomosít a fehér akác- (Robinia pseudoacacia) és a bálványfa- (Ailanthus altissima) magoncokkal együtt. 38
