Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 10. (Békéscsaba, 2009)
Bonyhádi Péter: A békéscsabai Széchenyi liget története és természeti értékei
rehabilitációja 2007-ben következett be a régi Sörkert épületének teljes rekonstrukciójával. A kerti utak gyöngykavics burkolatát felújították, fákat és cserjecsoportokat ültettek, a régi virágos grupp helyén új, öntözött körágyat létesítettek. Lebontották a szabadtéri színpadot, melynek helyén korszerű játszótér épült a gyermekek, valamint szüleik örömére. Megújult a park közvilágítása és kertberendezése, sőt, tanösvény is várja a sétálókat. A felújított Sörkert épületében a Körösök Völgye Natúrpark Látogatóközpontja működik. A liget természeti képe napjainkban A liget növényállománya .......... ...................................................................... A tájképi jellegű parkba az 1930-as években elsősorban hazai fajokat ültettek (Korniss 1930). Leginkább kocsányos tölgy (Qercus robur), korai juhar (Acer platanoides), hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), kislevelű hárs (Tilia cordata), nagylevelü hárs (Tilia platyphyllos), nyír (Betula pendula), fekete fenyő (Pinus nigra), gyertyán (Carpinus betulus), mézgás éger (Alnus glutinosa), vénicfa (Ulmus leavis) és mezei szil (Ulmus glabra) domináltak. Ebbe a keretbe illesztették bele az egzótákat: a páfrányfenyőt (Gingko biloba), a vörösfenyőt (Larix decidua), az ezüst- és normanniai fenyőt (Picea argentea, Abies normanniana), a virginiai borókát (Juniperus virginiana), a puszpángokat (Buxus sempervirens, Buxus sempervirens ’Aurea’), a vasfát (Gymnocladus dioicus), az ostorfákat (Geltis occidentalis), a platánokat (Platanus occidentalis), a japánok kedvelt fáját, a papírepret (Brossunetia papyrifera), a lila virágú császárfát (Paulownia tomentosa), valamint a lepényfát (Gleditsia triacanthos). A nagy termetű és dekoratív fafajok mellett az ún. „szomorú” kerti változatúak is díszítettek, mint például a szomorú eperfa és a szomorú japánakác. Az Élővíz-csatorna partján a régi felvételek tanúsága szerint főleg fehér és fekete nyárak (Populus alba, Populus nigra), platánok, szomorúfűz (Salix alba ’Tristis’), valamint más fűzfélék nőttek (Kertész 1987; Domokos 2002). A ma meglévő növényállomány fő alkotó faja a japánakác (Sophora japonica), a kocsányos tölgy (Quercus robur), a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) és a vadgesztenye (Aesculus hypocastanúm). Ezenkívül előfordulnak hársak (Tilia ssp.), kőrisek (Fraxinus ssp.), korai juharok (Acer platanoides), akácok (Robinia pseudoacacia), szilek (Ulmus minor), vasfák (Gymnocladus dioicus) és tövises lepényfák (Gleditsia triacanthos). Az örökzöldeket a különböző tuják (Thuja ssp.), tiszafák (Taxus baccata), feketefenyők (Pinus nigra) és kolorádói jegenyefenyők (Abies concolor) egyedei képviselik. A parkban az eredeti növényállomány egy-egy tagja - kocsányos tölgy (Quercus robur), japánakác (Sophora japonica), vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) - még megtalálható, azonban az idős növények egészségi állapota nem kielégítő (Szászné 2007). Az idős kocsányos tölgyeken ugyanis 34
