Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 10. (Békéscsaba, 2009)

Sallai Zoltán: A Körösök védett és ritka halai

Réticsík - Misgurnus fossilis (Linnaeus, 1758) ■■■

Őshonos európai halunk, elsősorban mocsarakban, lápokban, feliszapolódott vízterekben található meg. Európa központi területein terjedt el. A XIX. századi mocsarak lecsapolásával számuk meglehetősen megfogyatkozott. A folyószabályozások előtt jelentős szerepet töltött be a népélelmezésben; fogásukra szakosodott csíkászok éltek meg a zsákmányból. Az Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében is megtalálható, ritka, védett, stagnofil fajunk. A főmederre kevésbé jellemző, főként a hullámtéri holtmedrekben és kubikgödörben élnek nagyobb egyedszámú populációi. A Fehér-Körös kivételével mindegyik Körös-ágban tudunk a jelenlétéről.

Vágócsík - Cohitis elongatoides Baőescu-Maier, 1969 mmm

A C. taenia fajkomplex taxonómiai revíziója folytán keletkezett taxon (Freyhof et al. 2000), a faunaterületünkön élő vágócsík-populációk a C. elongatoides fajhoz tartoznak (Erős 2000). Feltehetően ez a taxon csak a Duna vízrendszerében él. A hazai természetes vizeinkben általánosan elterjedt fajnak mondható, a szűkös oxigéntartalmú mocsarakat és lápokat azonban már nem viseli el. Védett, az Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében szereplő halunk. Mindegyik Körösben jelen van.

Kőfúró csík - Sabanejewia aurala (Filippi, 1863) mm

Elterjedési területének egyik központja a Kaszpi-tenger keleti medencéje, a másik pedig Délkelet-Európán belül a Duna vízrendszere. Az első magyarországi bizonyító példányát Jászfalusi (1948) találta meg a Tiszában, Kőteleknél. A kemény, sóderes-homokos aljzatú, oxigéndús áramló vizek felelnek meg számára a leginkább. Napközben a folyóvizek finom hordalékkal borított részein az iszapba fúrja magát. Szaporodásbiológiája kevésbé ismert, ívása a tavaszi, kora nyári időszakra esik. Főleg rovarlárvákkal, apró rákokkal táplálkozik. Veszélyeztetett faunaelemünk; hazai védettsége mellett az Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében is megtalálható. A Sebes-Körösben népes populációja él, de ritkán előfordul a Fekete- és Fehér-Körösben is. Korábban a Hármas-Körösből nem volt ismert, de 2009-ben a torkolat feletti szakaszról több példánya is kézre került.

Széles durbincs - Gymnocephalus baloni Holcik-Hensel, 1974 mmm Önálló fajként 1974-ben írták le, jelenlegi ismereteink alapján elterjedési centruma a Duna medencéje. A folyóvizeink márnazónájától lefelé eső szakaszain fordul elő, áramláskedvelő faj. Táplálékát ivadékkorban apró planktonikus szervezetek, később kisméretű rákok, rovarlárvák és férgek képezik. Természetvédelmi oltalom alatt álló, védett halunk, mely több szomszédos ország javaslatára - melyhez hazánk is csatlakozott - beemelték az Élőhelyvédelmi Irányelv II. és IV. függelékébe. Mindegyik Körös-ágból sikerült előfordulását kimutatnunk.

12