Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 10. (Békéscsaba, 2009)

Sallai Zoltán: A Körösök védett és ritka halai

Halványfoltú küllő - Gobio albipinnatus Lukash, 1933 ■■■

Közép- és Kelet-Európábán elterjedt, főként a Fekete- és a Kaszpi-tengerbe torkolló folyók vízrendszerében él, ritkán a patakok alsó szakaszaira is fel- hatol. Hazánk folyóinak főként az alsó szakaszain általánosan elterjedt faj, valamint néhány állóvizünkben is megtalálható. Leggyakoribb küllőfajunk, mely főleg apró gerinctelen élőlényeket fogyaszt. A Körösök védett, áramláskedvelő, mérsékelten gyakori faja, mely mindegyik Körös-ágban fellelhető. A hazai védettsége mellett az Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében is megtalálható.

Szivárványos ökle - Rhodens sericeus (Pallas, 1776) ttma

Lotikus és lenitikus jellegű vizekben egyaránt előforduló eurytop faj. Areája Közép- és Kelet-Európára terjed ki. Magyarországon minden olyan víztérben megtalálható, ahol a szaporodásához szükséges nagyobb kagylók is jelen vannak. Táplálékát lebegő algák, planktonrákok és az élőbevonatban található apró szervezetek adják. A nőstények ikráikat főleg tavi és festő kagylók ko- poltyúréseibe rakják tojócsövükön keresztül. Mindegyik Körösben előfordul. Hazai védettségét az Élőhelyvédelmi Irányelv II. függeléke indokolta.

Széles kárász - Carassius carassius (Linnaeus, 1758)

Őshonos halunk, euro-szibériai elterjedésü faj. Kizárólag mocsarakban, eutrofizálódott vízterekben maradtak fenn populációi. Javaslatunk ellenére (Sallai 2000) nem került be a védett fajok listájára, pedig csökkenő állományait nemcsak hazánkból, hanem a környező országokból is jelezték a szakemberek. Bänärescu (1993, 1994) Romániában a Romanichthys valsanicola után a második legveszélyeztetettebb fajként a széles kárászt (Carassius carassius) jelölte meg. Eltűnőben lévő, ritka, veszélyeztetett faunaelemünk, az IUCN vörös listáján is szerepel. A Hármas-, Kettős- és Sebes-Körös menti holtmedrekben tudunk fennmaradt állományairól.

Lápi póc - Umbra kr ameri (Walbaum, 1792) *■*

A Duna vízgyűjtőjének bennszülött, stagnofil hala. Élőhelyeinek beszűkülésével, lápok, mocsarak lecsapolásával veszélyeztetetté vált. A hazai természetvédelem kiemelt oltalomban részesíti, fokozottan védett faj, továbbá az Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében is szerepel. A Fekete-Körösben a Sarkad-Remete erdőnél egy alkalommal, 1999-ben találkoztunk vele. Ez eseti előfordulás volt, de a Sebes-Körösbe torkolló Csente-érben a faj stabil populációja él, így alkalmanként a Sebes-Körösben is előfordulhat.

10