Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 1. (Békéscsaba, 1994)

Csizmazia György: Emlékezés Beretzk Péter természettudósra (1894–1994)

mi tójáró generációnk csoportjából (SZILI Török György, POZSGAI Kázmér, URBÁN Sándor, PÉCSI Sándor, MOLNÁR Gyula, NEMES Csaba, KUNKOVÁCS László, GALLÉ László, PINTÉR László, BANKOVICS Attila és még mások is) mindannyian szeretettel őrizzük emlékét és sokunk az ő szellemi hagyatékán folytatjuk mai munkánkat... Azóta fölnőtt nemzedékek számára örök élményt adott, amelyek megérezni engedték összetartozásukat az előtte éltekkel, a szülőkkel s a szülőfölddel. Városunkkal és a szögedi tájjal, fűvel, fával, vadvirággal és a legkedvesebb lényekkel, a madarakkal. Most, a centenárium évében gyakrabban emeljük föl fejünket a Fehér-tói kékségre, gomolygó felhők mögé nézünk... szállj madár. Az alkotó agyműködés és a nádsuttogásnyi nosztalgia mindig újrateremti a ma számára a múlt kedves értékeit, emlékeit. S a generációk tudati munkálásánál megtartjuk és átadjuk ami a mienk, s amit a fiatalság nyitottságával, érzékenységével átéltünk, amit öreg Tanítómesterünktől kaptunk. S ez fontos a percemberek demagóg önimádó korszakában... Szellemiséged élménye a mienk, hálás tanítványoké halálunkig, hogy elmehettünk veled Péter Bácsi, a gulipánok hangjától síró szikporondokig, krugató daruszavú esték összehajolásáig, visszhangos Vadvízországtól mai Szelídvízországig... azóta is megyünk... nélküled - veled, Péter Bá... 72