Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 1. (Békéscsaba, 1994)

Csizmazia György: Emlékezés Beretzk Péter természettudósra (1894–1994)

1. Hazánknak a Fertő-tó utáni legnagyobb, összefüggő szikes tava; 2. A Tisza mentén a madarak vonulási útjába esik; 3. Gazdag, és erre a területre jellemző növény- és állatvilágot köt magához; 4. Más kultúrákkal kapcsolódva (halgazdaság, ligetek, bokrosok) a fajgazdagság jelentősen emelkedett; 5. A biológiai szakkutatás minden ágában igen kedvező lehetőségeket nyújt. BERETZK Péter mint természetfotós is járta a tavat Leicájával. A fényképezésben nem a „fotótrófeát" látta mint ma sokan -, hanem a dokumentáció értékét. Felvételei kultúrtörténeti értékűek, a szikes puszta táj változását, a madárélet átalakulását örökítette meg. Hatalmas fénykép- és diapozitív sorozatait a Móra Ferenc Múzeum őrzi. Híres lepkegyűjteményét is a Múzeumra hagyta. Sok madarat adományozott a József Attila Tudományegyetemnek, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola múzeumának, a budapesti Természettudományi Múzeumnak és a Madártani Intézetnek. Igaz, meleg barátság kötötte DAVICH Bélához (Sóhivatal igazgatója) és HADNAGY Béla mérnökhöz. Ők voltak első igaz vadásztársai, velük építette föl első kicsiny búboskemencés vadászházát a Fehér-tavon. Ennek helyén épült föl a mai természetvédelmi ház. „Személye körüli miniszterként" TÓTH Jani és MÉSZÁROS Sándor természetvédelmi őrök segédkeztek. Legjobb barátja mégis dr. KÉVE András volt, aki rendszeresen, kéthavonta utazott le Pestről, s ilyenkor együtt járták a tavat, számbavették az érkező madarakat. 67