Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 1. (Békéscsaba, 1994)

Csizmazia György: Emlékezés Beretzk Péter természettudósra (1894–1994)

leges védelmét. Az 1935. évi IV. te. lehetőséget adott arra, hogy a város 228/1938. számú határozatával az ősszikes 280 holdját védetté nyilvánította. A városi döntést a Földművesügyi Minisztérium a következő évben jóváhagyta, s a végzésben a védett terület nagysága 350 holdra nőtt, s itt jött létre hazánk első madárrezervátuma. Új fejezet nyílott a Fehér-tó életében, az északi részen háborítatlanul fészkeltek a szikes porondok madarai (gulipánok, gólyatöcsök, székililék, székicsérek), a déli részen pedig a halastavakon a gémfélék, récék és sirályok találták meg új életfoltételeiket. Sajnos, ekkor vette kezdetét a máig tartó természetvédő-halgazda ellentét és harc, - az ökológia és ökonómia hullámzó, papírhegyet és veszekedést, máig tartó háborúságot okozó problémája. A halgazdaság tovább terjeszkedett 1964-ig, a rezervátum helyén is újabb tavakat alakítottak ki. Megnőtt ugyan az átvonuló és fészkelő madárfajok száma, de az ősi szikes fajok fészkelését állandó pusztulás fenyegette. Az utóbbi évtizedben újra visszatértek a gulipánok és gólyatöcsök, és a legutolsó évek újabb természetvédelmi, jogi intézkedései, és élőhely átalakítások végre talán meghozzák BERETZK Péter vágyainak beteljesülését! BERETZK Péter a Fehér-tó rezervátum biológiai jelentőségét így határozta meg: 66