Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 1. (Békéscsaba, 1994)

Csizmazia György: Emlékezés Beretzk Péter természettudósra (1894–1994)

S amikor „munyamparaként", majd tanítványaként, én is 40 éve kezdtem a „tójárast" (SIPOS Karcsi bácsi bőrklinikai professzor bevezettetése után), majd 1973 óta nélküle, de mégis vele járom a madarak földjét, az emlékek ösvényeit. A vele - nélküle felgyülemlett élmények szépen elférnek fejemben és szívemben, ahova az emlékezet sorra följegyezte őket. Mert emlékezetünk határtalan... Egy madárhang, egy virágillat, egy tavi lilás naplemente, s máris emlékek kútjából fölmerülő képek villódznak: a BERETZK Péterrel töltött órák, napok, évek emléktöredékei, amelyek gazdagították és végülis alakították bennem is a világról alkotott képet. A madár és a természet minden szép rejtélye, minden megnyilvánuló ténye tételes tudássá rendeződik elménkben. Mégis, úgy érzem, az önmagamról föllelt tudás, az önismeret volt az a legértékesebb kincs, amit a BERETZK Péterrel való madarászás bennem kialakított. Ismerd meg magadat! Hogyan tudsz piócákkal szívottan órán át állni a sűrű nádasban, vörösgém fészke előtt fotózni..., szúnyoghaddal bontottan mozdulatlanul lesni a vízityúk fiókáit, észrevenni a guruló székililét, megérteni önmagunk határait, tehetségét - s felismerni a lehetőséget... Ez a legnehezebben megszerezhető lelki értékünk... Ebben segített, ezt alakította ki BERETZK Péter személyes példája. Minden egyéb kincs, legyen szellemi vagy tárgyi, fennhéjázóvá tehet. Ez, ha megszereztük, bölcsen gondolkodóvá, elnézővé, tűrővé tesz az élet legváltozatosabb behatásaival szemben. Ezt kaptam BERETZK Pétertől, s 60