Kisházi Gusztáv - Kiss A. János - Nagy Szilvia: „Istennek dicsőség-egymásnak segítség!” - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 8. (Békéscsaba, 2016)

Tűzesetek - Visszaemlékezések - Az olajat "önti", de a tüzet oltja. Dr. Nagy Szilvia interjúja Bácsfalvi Zoltánnal

Az olajat „önti”, de a tüzet oltja BÁCSFALVI Zoltán tűzoltóként dolgozik, mint mondja, ez a hivatása, az élete. Szeret csapatban szolgálatot teljesíteni, másokon segíteni. A bajtársiasság élete egyik fő motor­ja. A másik a családja. Lánya nemcsak otthon üdvözli őt; Lilla olykor verset mond édes­apja kiállításmegnyitóján. Bácsfalvi főtörzsőrmester ugyanis vászonra önti a számára fontos pillanatokat. Tárgyak, arcok, tájak kelnek életre keze nyomán. — Gyermekként tűzoltónak vagy inkább festőművésznek készült? — Igazából egyiknek sem. Rajzolni mindig szerettem, de nem számítottam kiemelkedő tehetségnek. Lefoglalt a ta­nulás és a sport. Harmincéves koromig versenyszerűen karatéztam, taekwon- dóztam, boxoltam. Békéscsabán nőttem fel, a tűzoltóság épületével szemben, de sokáig nem vágytam tűzközelbe. Sze­rencsésnek érzem magam, hogy végül mégis tűzoltó lettem. Szülővárosomban szereltem fel, 1989-ben. Hivatásommá azonban a gyakorlattal eltöltött évek so­rán vált a szolgálatom. Az ecsetek közben még sokáig pi­hentek egy elfeledett doboz mélyén. — Mikor jött a fordulat? — 1996 táján egy fiatal hölggyel - aki ma már a feleségem — sétáltam a gyulai piacon. Az egyik kofánál megpillantottam a Víz­festés iskolája című könyvet. Belelapozgattam, nézegettem, és valami újraéledt bennem. Kedvet kaptam az alkotáshoz. Hazamentem és leporoltam az iskolai vízfesték-készletet, de az első művem pocsékra sikeredett. Annyira bosszantott a dolog, hogy visszamentem az árushoz és megvásároltam a könyvet. Nyugodtabb, megfontoltabb lettem, lépésről lépés­re haladtam. Nem ment elsőre, nekifutottam hát még nagyobb lendülettel a feladatnak. — Mindvégig az autodidakta utat járta? — Egyre többet tanultam, közben egyre kíváncsibb is lettem. Egy rajztanárt kértem meg, hogy segítsen, nézze meg a munkáimat. Kemény kritikákat kaptam tőle. Aztán egy napon Várkonyi János festőművésszel is megismerkedtem. Skicceit nekem egy vá­zát, de nem vállalta a tanításomat. Tíz évvel később futottam vele újra össze, akkor meg­fA L/C Jn s *■ « ipx r 1 dil Bácsfalvi Zoltán 67

Next

/
Thumbnails
Contents