Kisházi Gusztáv - Kiss A. János - Nagy Szilvia: „Istennek dicsőség-egymásnak segítség!” - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 8. (Békéscsaba, 2016)
Tűzesetek - Visszaemlékezések - Benne volt az idealista szellem... Kiss A. János interjúja Szentesi Istvánnal
— Harcolhattak egyáltalán a jobb megélhetésért? — Bérharc, létharc mindig volt. Talán tízen voltunk napszámos tűzoltók a háború előtt. Előfordult, hogy nem kaptuk meg a fizetést. Lehóczky parancsnok, aki később ki is ment a németek után, nem nagyon harcolt értünk, a bérünkért. Egyszer aztán szervezetten kértük, jöjjön le hozzánk a polgármester a harmadik udvarra. Annyira ment a dolog, hogy egy kicsit javítottak a fizetségünkön. Előtte egy társunk bejelentette: ha nem kapjuk meg a pénzt, elhagyjuk a tűzoltóságot. Persze olyan is akadt, aki azt mondta, akkor is marad, ha nem fizetnek. A hivatásos tűzoltói kinevezésünk egyre húzódott. Az oka? Ne kelljen magasabb fizetséget adni számunkra! Még a háború előtt véglegesítettek bennünket, ezzel hivatásos tűzoltók lettünk. A tisztek akkoriban igencsak kiszolgáltatták magukat: az irodaszolga takarította a csizmájukat, s ha kellett, meggyújtotta a cigarettájukat, s úgy tette a szájukba... A háború után aztán, főként az állami tűzoltóság létrehozását követően országosan garantált lett a fizetés. Az államosításig volt szakszervezetünk is, bár igazán szervezettek soha nem voltunk, nem is sztrájkolhattunk. Nyugállományba vonulásomig eleinte a városi parancsnokságon dolgoztam, majd amikor a megyei parancsnokság megalakult, a megyei javítóműhelybe kerültem. Akkoriban már nyolcórás munkarendben szolgáltam. Tudja mi az 1-5-3-6-2-4? A hathengeres motor gyújtási sorrendje. Ilyesmit például nem felejt el az ember, ha valaha „megfertőződött” a motorok szeretetével. Közvetlenül a háború után a gépjárművek javításán túl fáklyás, oroszlános sapkarózsákat öntöttünk magunknak a városházi laktanya udvarán. Az ötvenes évek elején tisztiiskolára is el akartak küldeni. Mondtam, rám ne költsenek, meg aztán bennem van még az idealista szellem... Baj volt ugyanis, ha el-elmentem a templomba. Persze tudták ezt az akkori főnökeim, de nem volt annyi javítani is tudó gépkocsivezető, hogy szóba hozták volna a dolgot. Szentesi István 1961-ben vonult nyugállományba. Két lánya van, a feleségét ebben az évben vesztette el. Egy fiú és egy leány unokával büszkélkedhet, Magdi lányával él. Zoltán nevű unokája műszaki pályára, gépészmérnöknek készül — s ennek Szentesi István szemmel láthatóan örül —, középiskolás, jól tanul. Talán még tűzoltó is lesz valaha... Kiss A. János Volt tűzoltó százados * Az 1997-ben íródott riport elkészülte után nem sokkal Szentesi István elhunyt. 66
