Kisházi Gusztáv - Kiss A. János - Nagy Szilvia: „Istennek dicsőség-egymásnak segítség!” - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 8. (Békéscsaba, 2016)
Tűzesetek - Visszaemlékezések - Csabára esküdtek. Kiss A. János interjúja Molnár Györggyel
Visszaemlékezések Csabára esküdtek MOLNÁR György nyugállományú tűzoltó főtörzsőrmester tősgyökeres békéscsabai, ma is a városban él. Emlékezete pontos, mint a svájci órák járása. A 88 esztendős Molnár György irattári rendszerességgel tárta fel az elmúlt évtizedek eseményeit, melyekből meglehetős önkényességgel kellet kiragadnunk néhány fontos vagy csupán jellemző mozzanatot. — Kárpitos szakmát tanultam annak idején — kezd a békéscsabai tűzoltóság történetét felidéző visszaemlékezésbe. — Miután 1928-ban szabadultam a szakmámban, két évig még akadt munkám. A gazdasági válság az utcára tett, ám elvállaltam mindenféle munkát, voltam vasúti pályafenntartó is. Húszévesként a mai István malomban nőkkel, fél napszámért dolgoztam. Egy ismerősömmel találkoztam, aki megkérdezte: lennék-e önkéntes tűzoltó? Tetszett a dolog, így 1932-ben önkéntes tűzoltó lettem. Az igazi célunk persze az volt, hogy előbb-utóbb kinevezzenek bennünket városi hivatásos tűzoltónak. A tűzoltóság akkoriban a városháza harmadik udvarában kapott helyet. Megszerettem az önkéntes tűzoltói életet, különösen a gyakorlatokat. Önkéntesként nem nagyon mentünk tűzhöz, de amikor egy-egy éjszakai szolgálatot vállaltunk a hivatásosok mellett, természetesen velük vonultunk. Az este nyolctól reggel hatig tartó szolgálatért akkoriban egy pengőt kaptunk. — Ez mekkora fizetségnek számított? — A mezőgazdaságban egy-egy uradalmi napszámért ötven fillért fizettek. Amikor aztán többen is nyugdíjasok lettek a hivatásosak közül, megpályáztam egy helyet. Fel is vettek 1935-ben havi fizetéses tűzoltónak, többedmagammal. Havi negyven pengőt kaptunk, amiből négyet levontak. Összehúzva magunkat, ebből meg lehetett élni. Ekkor még nem volt feleségem, majd csak a háború után, 1945-ben nősültem. A katonaságot azzal úsztam meg, hogy annak idején a sorozáskor éppen fültőgyulladásom volt, tűzoltóként meg csak 1944 tavaszán kaptam újra behívó parancsot, de folyamatosan felmentettek. — Mit csinált Békéscsaba emlékezetes, angolok általi bombázása napján? — Úgy emlékszem, ez 1944. szeptember 17-én történt. Telefonos szolgálatban vol61
