Kisházi Gusztáv - Kiss A. János - Nagy Szilvia: „Istennek dicsőség-egymásnak segítség!” - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 8. (Békéscsaba, 2016)
Kisházi Gusztáv: Tűzoltás és tűzoltóság Békéscsabán, 1865-1948 - Tűzoltás és eszközei
Tűzoltás és eszközei 1880-at megelőzően a város a tűzfigyelésről és tűzjelzésről az evangélikus kistemplom tornyában szolgálatot ellátó három toronyőrével, a tűzoltásról felszereléseinek rendelkezésre bocsátásával gondoskodott. 1853-ban a városháza udvarán hat fecskendőt és négy vízhordót (lajtot) tartottak. A gyorsabb bevethetőség érdekében — felváltva a városházán való kizárólagos tárolást — az elöljárói tanács 1861-ben úgy döntött, hogy a fecskendők „a város külömbféle részeiben helyeztessenek el”. így a tűzfecskendők közül „az egyik az oláh templom mellett, a másik a Vénichféle iskola udvarában az e czélra kialakított faszínben” nyert elhelyezést. A kitört tűzvészt 1878-ig az összes haranggal, ettől kezdve már a vész helyét és irányát is tudtul adva jelezték. Mivel „a város négy részre lévén osztva (-.tized:), — a harangok egyenkint, felváltva anyiszor üttetnekfélre, a hányadik tizedben a tűz felmerült”, a vészhely irányát pedig a toronyból nappal vörös zászlóval, éjjel égő lámpával mutatták. A város még 1945-ben is alkalmazott toronyőröket, kikre jelentős szerep hárult, mivel a tűzjelzés kezükbe volt letéve. Rendkívül megnehezítette az eredményes oltást az a — vélhetően vakriasztást kiküszöbölni célzó — gyakorlat, hogy a harangokat csak akkor verték félre, ha már lángot is láttak. A tűz ilyen kifejlettségi állapotában történő jelzés volt az egyik fő oka a nagykiterjedésű tüzeknek, hiszen a tűznek a szerek megérkezéséig elég ideje volt gyorsan elharapódznia, akár a szomszédos házakra is — főként ha azok nád- vagy zsúp- fedelesek voltak. A szerek szállítását az esetenként arra éppen vállalkozó személy végezte, 1853-ban a városi pénztárból fizetett 2 pengőforint jutalom ellenében. 1879-től a városházáról a tűz helyszínére juttatásról a város fogataival gondoskodott, a kihelyezett fecskendők vontatása a lakosságra maradt. Tűzoltóság hiányában az oltást — az 1875-ben még „a tűzoltási teendők körül több ízben kiváló elismerést érdemlő közönség” — a város lakossága maga végezte. A kor jellemző tűzoltó eszközei a kéziszerszámok közül a tűzhorog, a csákány, a balta, a létra. XV. században kezdődő alkalmazásának utolsó évtizedeit élte a bőrből készült tűzoltóveder. Előnye a favedrekkel szemben, hogy összetörhetetlenek, tartósabbak és könnyebben tárolhatók voltak. Csabán utoljára 1889-ben szereztek be belőlük 50 darabot, 1909-ben pedig a tűzoltóság leltárában még szerepeltek. Szintén középkori eredetű tűzoltó eszköz a kézi 27
