Kisházi Gusztáv - Kiss A. János - Nagy Szilvia: „Istennek dicsőség-egymásnak segítség!” - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 8. (Békéscsaba, 2016)

Kisházi Gusztáv: Tűzoltás és tűzoltóság Békéscsabán, 1865-1948 - A tűzoltás szervezete

ton támaszkodhassék, — más részről pedig, hogy a vész helyén legyenek értelmes, megbízható intézők, kik a jelentkező segélyt czélszerüen felhasználni, s rendet tartani hivatvák. ”

Az 1880-ban felállt tűzőrséget a város képviselő-testülete által választott tűzőrségi főkapitány vezette, tagsága az alkapitányból, 4 műszermesterből, 4 kürtösből és határozatlan számú tűzőrből állt. A megalakítás idejére jellemző lelkesedést támasztja alá, hogy 1880. szeptemberében a tűzőrség létszáma 101 fő volt. A tűzőröket bontó-mászó, élet és vagyonmentő, őrködő, szivattyús, vízszállítós és a tűzoltásnál netán hiányzó eszközöket beszerző szakaszokba osztották. Minden szakasz élére két szakaszvezető került. A tűzhöz érkező tűzőr hozzálátott a szakasza hatáskörébe tartozó teendők végzésének, de a körülményektől függően a vezénylő tiszt által elrendelt más feladat teljesítésére is utasítható volt. A tűzoltószerek a város tulajdonában álltak, úgy a szerek, mint az oltóanyagok helyszínre szállításáról a város elöljárói tanácsának kellett gondoskodnia.

A buzgalom hamar lelohadt. „A nép u.i. azon balhiedelemben van, hogy a tűzőrség kötelezve van a tűz körül szolgálatokat teljesíteni s ő e felfogásban visszavonul és így az egyko13