Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
A baligródi csata
Itt jegyzem meg, hogy az embernek veszély idején előérzete van. A korábbi chyrowi harcokban, amikor az erdőben feküdtünk beásva megerősített állásunkban, s reggel a tüzelés megszűnt, látogatóba mentem a szomszéd szakasz parancsnokságához. Egy fedezékben ott találtam Stumpf hadnagyot és Teszárik hadapródot, akik akkor, megérkezésemkor éppen reggeli imájukat olvasták az imakönyvből. Nagyon elcsodálkoztam a nagy áhítaton, és azt gondoltam magamban: bajtársak, ti így féltek? Ti meg fogtok halni! És íme rá két hétre elestek mindketten. Elveszett Dezső Lajos tisztilegényem is, és vele minden felszerelésem, ami nála volt. Éjfél után már meneteltünk visszafelé Baligródon keresztül Jablonki felé. Nagyon hideg éjszaka volt. Megfagyott talajon ereszkedtünk lefelé a sötétben a hegyről. Jablonkiba fél 2 órakor érkeztünk meg, ahol a konyháink vártak ránk, és végre ismét meleg ételhez jutottunk! Egy majorban megháltunk, de csak pár órát, mert 5 órakor ismét indulnunk kellett, hiszen nyomunkban volt a muszka. Nagyon fáradt voltam és kimerült. Alig bírtam a hegynek felfelé gyalogolni. Ilyen állandó mozgásban levő háborúban három és fél hónapot állandó gyaloglásban, sokszor futásban eltölteni, keveset aludni, nem embernek való! Délben érkeztünk Dolcysnára, s ott egy tanító lakásán szállásoltunk. Fiatal házaspár egy gyermekkel. Az asszony beteges, de szép volt. Osztrák-magyar lövészárok-fedezék Galíciában, az Ikva folyó közelében 57
