Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)

Második visszavonaulásunk a Kérpátokba

Az én századom tegnapelőtt is oly nagy frontot tartott két hegyen, hogy azt támadás esetén semmi esetre sem tarthatta volna meg. Századom 116 puskásból állott, szemben 2 orosz divízió állott! Az én hátam mögött egy agyoncsigázott brigád, köztük a brigádban a 29-es szerb ezred, mely nem ér egy hajítófát sem. Következetesen feladja állását a legkisebb nyomásra! Az orosz pedig friss szibériai csapatokkal jön!

November 11-én este érkeztünk Wetlinába. Feltörtünk egy templomot, s abban szállásolt el a legénység. Menázsi, alvás.

November 12-én reggel fél 6-kor indulás. A következő faluban csatlakoztunk zászlóaljunkkal a 29-es ezredhez. Zászlóaljparancsnokunk a csabai Ritter Károly százados lett. Krijvén keresztül meneteltünk Baligród felé. Csípős hideg volt, ez fülemet is csípte, míg fel nem melegedtem a gyaloglástól. Jó úton jöttünk, de a katonák a fáradtságtól elelmaradoztak, s kiabálásokkal kellett őket serkenteni.

Délelőtt 11 -kor Dolinába érkeztünk, ahol zászlóaljunk már egyedül volt. Én parancsot kaptam, hogy századommal a Lüpinka felé eső völgy felől jöhető támadással szemben biztosítsam hátul levő seregeinket.

Egy alacsonyabb dombtetőre előre küldtem a III. szakaszt előőrsként. Esni kezdett az eső. Sátrat verettem. Fáztam. Pokrócba göngyöltem magamat. Alig egy óra múlva parancsot kaptam, hogy századommal és Pitty hadnagy barátom a 13. századdal menjünk előre, mert ezredünk mint a hadsereg előőrse jön utánunk. Zászlóaljunk másik fele közel a hátunk mögött maradt.

Én és Pitty a századainkkal egészen Lupinka falu elé mentünk előre. Lupinkában még nem volt orosz, de azon túl, vagy 6 km-re dörgött az ágyú. Az eső még mindig esik. A századom beássa magát. Én a hátuk mögött Kursinszky zászlóssal sátor alá menekülök, elkeseredve a viszontagságos időjárás miatt. Gyertyám hamar elfogyott. Jó éjszakát!

54