Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Második visszavonaulásunk a Kérpátokba
November 1 -én megkaptam a hadnagyi kinevezésemet, és századparancsnok lettem a 15. századnál, ahol eddig szakaszparancsnok voltam. Alantas tisztem Kursinszky zászlós lett, aki önkéntes tizedesként jött fel a harctérre a tábori ezreddel velem együtt, s lassanként, fokozatosan érte el a zászlósi rangot. Igen kedveltem ezt a pontos, kedves bajtársamat. A chyrowi csatát már vele együtt vívtam, és a lawrowi csatákban már századparancsnoka voltam a 15. századnak. Ez a bekövetkezett visszavonulás, mely egybe volt kötve az örökös visszafordulásokkal, hogy az üldöző orosz túlerő előrejutását minél inkább hátráltassuk, ez a mi gyenge erőnkkel vívott aránytalan küzdelem, mely minden esetben megfutamodásunkkal kellett, hogy végződjön, az idegeinkre ment. Deprimált s igazságtalan bírálatot váltott ki bennünk vezetőségünk iránt, mert a nagy összefüggések hatására történt - az intézkedéseket nem értettük. Hozzájárult elkeseredésünkhöz a sok eső, a sáros, járhatatlan utak, a hideg, melyek miatt szenvedéseink tűrhetetlen fokra emelkedtek. Ezen idegállapotomban ilyeneket írtam a naplómba: „Reggel 6 órakor parancs jött az indulásra, pedig már olyan jól berendezkedtünk a szállásunkbéli kicsi szobában. Legalább egy hétig szerettünk volna itt maradni, hogy kipihenjük magunkat. Ez nagyon ránk férne már! Nem úgy viszonyulunk a háborúhoz, mint otthon azok, akik meleg szobában, vagy a kávéházban viselik a háborús időket! De jöjjenek ide és harcoljanak, majd másképpen fognak a háborúról gondolkozni. Hiszen ha legalább a győzelemre volna biztos kilátásunk! Ehelyett azonban itt látnunk kell, hogy mi túl kevesen vagyunk. Hiába itt bátorság, kitartás, mikor a muszkák sokkal többen vannak, s számbeli fölényüket kiegyenlíteni soha sem tudjuk. De még ők óvatosabban viszik a háborút, nem pazarolják úgy a katona vérét, mint nálunk! Rettenetes helyzet! Látni az óriási veszteségeket, amit a katonai vezetés ostobasága zúdít reánk! Nagy áldozatok árán, több héten keresztül visszahódítunk néhány négyzetkilométernyi területet, most pedig 3 napi visszavonulással könnyen visszabocsátunk 100 négyzetkilométereket. A veszteség hiábavaló volt! És az oroszok túlerejével szemben nem tudunk leszokni a hiábavaló támadásokról, ahelyett, hogy magunkat jól beásva, védelmi háborút folytatnánk! Bezzeg az orosz lassan, de biztosan jön előre, nem áldoz fel annyi életet, mert van esze! Most megint védelmi állást foglaltunk el Ludoviska nyugati hegyén. A fedezékeket elkészítjük, de kedvetlenül, mert az utolsó baka sem bízik abban, hogy ezeket használni is fogjuk. A vezetőség kapkodása ennek az oka!” 50
