Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Újabb támadó előrenyomulásunk
Érdekes esetünk volt Bachlaván is. Itt az egész ezred tisztikara egy, az oroszok által feldúlt és kirabolt uradalmi kastélyban lett a földszinten elszállásolva. Egy tüzérezred tisztikara pedig az emeleten kapott helyet. A kastély urai elmenekültek, és még nem kerültek vissza. A zárt folyosóról egy nagy hallba lehetett jutni. Itt volt a nappali kaszinónk. Volt zongora, kényelmes fotelek, és a falakon szebbnél szebb képek, olajfestmények. Én a kastély melletti elhagyott tanítónői lakásban szállásoltam el magamat, és a tanítónő ágyát foglaltam le magamnak. Csinos, szép lányszoba volt. Az első éjszaka után reggelre tiszti gyűlésre hívtak. Ott a rangidős tüzérezredes tartott egy prédikációt arról, hogy itt Galíciában még saját országunkban vagyunk és sajnálatos dolgok történtek. A falakról az olaj- festmények legnagyobb része eltűnt a tisztek ott kvártélyozása idején. Hát ezt nem engedheti. Tessék a képeket visszajuttatni, aki elvitte, akassza vissza a falra! Restellték a tisztek közül azok, akik ezt megtették. Kik lehettek? Az orvosok, akiknek volt teherhordó lovuk. Hát este, mikor már mind lefeküdtek a tisztek a hallban, kinyílik a folyosó felől az ajtó és egy kép berepül... Reggelre ott voltak az összes képek. Másnap indultunk előre, és meneteléskor találkoztam az ezredorvosok teherlovával. Szép szarvasagancsot és képet láttam rajta felpakolva. Az orvosok csak elvitték, amit akartak. Tovább haladva az úton mindenütt az ellenség pusztításait láttam. Ahol megfordultak, mindent szétromboltak, lovaikat a lakószobákba kötötték, és a háztartási felszerelést, bútorokat az utca sarába dobálták. A vasútvonal mellett meneteltünk, és október 12-én, szakadó esőben Liskóra, majd Stefkovára, végül erőltetett meneteléssel Stracavára érkeztünk. Az úton bajtársammal, Jakus zászlóssal danolásztunk, hogy a gyaloglás fáradalmait könnyítsük. Október 14-én Chyrowon át Dobromil felé irányították ezredünket, amikor jött a hír Przemysl felszabadításáról. A hír jó hatással volt ránk, és reméltük, hogy szenvedéseink hamarosan véget érnek a háború befejezésével. Jó hangulatban folytattuk utunkat Dobromiltól keleti irányban, amikor váratlanul parancsot kaptunk arra, hogy Chyrowba visszaforduljunk. Ott a 20. honvédhadosztály súlyos helyzetbe került, s azokon kell segítenünk. Ebben a hadosztályban harcoltak a gyulai 2-es és a nagyváradi 4-es honvédek, tehát földiek. A legénység örömmel indult vissza, hogy segítsen a bajbajutott bajtársakon. Csak az út bokáig érő sara, lucskos volta rontotta a hangulatot. Chyrowban megpihentünk, de az éjjel nagy részét a városon túl kelet felé eső erdőben töltöttük el. Roppant hideg éjszaka volt, amit nedves ruházatunkban nem volt könnyű kibírni. 42
