Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)

A komarnói ütközet

Dolgozik az Osztrák-magyar tüzérség, Skoda 30,5 MII mozsárágyú töltése

Ami ezután következett, az rémes volt! Az ellenség srapnelzáporral borított el. Egy srapnel 100 és egy másik 10 lépésnyire előttem robbant. A krumpli zöldje takart, de nem védett. Az áldóját! Bizony úgy magyarosan elkáromkodtam magamat, de közel volt! Más már idegsokkot kapott volna.

Szerencsére a következő ágyúlövedék már a hátam mögé esett, amit már a süvítéséről is tudtam. A veszély azonban nem múlt el. A srapnelek végigszántották az egész területet, ahol a zászlóaljunk rajvonala feküdt. Olyan csend volt, hogy még a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Én elővettem a noteszemet, és írni kezdtem a naplómba a történteket.

Egyszer csak hallom:- Zászlós úr!- Mi az? - kérdem.- Meg van még? - kérdi a szakaszvezetőm a mögöttem fekvő rajvonalból.- Hát hogyne volnék meg, hiszen tudja, hogy engem nem fog a golyó! - mondtam heccelődve.

Nagyon szerettek az embereim, s meg voltak ijedve, hogy a közelemben robbant srapnel agyonvágott egy kicsit. Mikor azután megszűnt a tüzelés ránk, hátramentem a szakaszomhoz, s kiadtam a parancsot, hogy ássák be magukat. Vígan ástak és - veszélyszünet lévén - viccelődtek:

32