Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
A rohatyni csata
gettem felfelé. Rettenetes pár perc volt! A dombra érve rendbe szedtem embereimet, és az ellenség felé állást vettem. A golyók repkedtek a fekvő bakák feje fölött. Dugták volna a fejüket a földbe is, ha lehetett volna. Én feltérdelve látcsövemen kémleltem az ellenséget, de nem tudtam felfedezni. Előttünk egy kifli alakú magaslatot tartottak megszállva, be voltak ásva, s csak gyaníthattam hollétüket. Lövettem a hegygerincre 22.000 lépésben megjelölt irányzókkal. Milyen hatással, nem tudom. Elhibázott volt, amikor Pappházy a dombra vezényelt fel, mert az ellenség nem előttünk, hanem kissé oldalt volt beásva. Az ellenség ágyúi üvöltöttek, de a mi ágyúinknak szavát sem hallottuk. Záporként jött ránk a puskatüz. Egész hadosztályunk benne volt az említett kifliben úgy, hogy három oldalról kaptuk a tüzet. Úgy délután 4 óra lehetett, amikor a vasútvonalak baloldalán, a laposban előnyomuló rajvonalak az ellenséges fegyver- és különösen a jól célzott és összpontosított ágyútüz következtében kezdtek visszavonulni. Előbb rendben, majd a srapnelek által még jobban megzavartatva, rendetlen futásban menekültek vissza a dandárok. Én és a katonáim ezt a magaslatról jól láthattuk, de még a helyünkön maradtunk. Amikor azután a domboldalon, tőlünk jobbra a honvédek és a debreceni 39-es közös ezredek is kétségbeesett visszarohanásba kezdtek, s így mind a bal, mind a jobbszámyunk rendetlen futásban menekült, nem bírtuk mi sem katonáinkat visszatartani. Minden hiába volt a kitört pánik elfojtására. Borzasztó volt. A mi zászlóaljunk sem maradhatott a helyén, és én is hátraarcot csináltam. Láttam egypár tiszttársamat szaladni, de a nagy rémületben senki sem törődött a másikkal. A hátrafutó harcosokra sikeresen lőtt az ellenséges tüzérség. így történt velem az eset, amikor ezredemben elterjedt a halálhírem. A katona idegei nem igen bírják a srapnelezést, különösen a háború első idejében. Én is megijedtem, amikor látom, hogy előttem vagy 200 lépésnyire a tüzérség 6 srapnellövedéke egy sorban felrobban, majd a következő üteglövés 6 srapnelje előttem 100 lépésnyire robban, azután hallom az ágyúk elsütésének hangját, és a hátam mögött robban a 6 srapnel. A következő üteglövésnél érzem, hogy most a hátam közepének tartanak a srapnelek. Jesszus! Előttem két lépésnyire egy földlépcső keresztben, mintha az Isten rendelte volna a megmentésemre. Keresztbe fekve belevágódom, a következő pillanatban már közvetlenül mögöttem robbant a srapnel, de én a védő földlépcső takarásában sértetlen maradtam. Felugrok, hátranézek, s hullákat látok a földön! Rohanok visszafelé tovább, kiértem a tüzérség tűzkévéjéből, meg voltam mentve! A közvetlen utánam szaladó 101-es bakát ellenben a srapnel leterítette, s a még hátrább szaladok látták, hogy én a robbanás pillanatában elestem. Azt a hírt vitték 22
