Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Otthon
Békéscsaba, Andrássy út a Szent István tér felől Ettől az időtől kezdve a társaságombeli lányok ezt a nótát csak így énekelték. Elkövetkezett a záróra, de hazamenni senkinek sem volt kedve, mire a lányok kiáltozni kezdték:- Menjünk Galli Károlyhoz!- Úgy van, jöjjenek. Azután nálam a legénylakáson folytattuk a vigadást reggelig, amikor már joggal és okkal azt énekeltük, hogy:- Minek iszik az olyan, aki azt nem bírja?! Más társaságom is volt lányos családoknál. Egy alkalommal Laubner Jóskáéknál vendégeskedtem, ahol jelen volt Laubnerék mellett Margit sógornőjük és Köteles Irén vendéglány. Beszélgettünk, amikor Jóska 10 éves kislánya aludni tért, és bejött a szalonba szüleinek jó éjt kívánni. Ahogyan szokta, előbb imádkozott és megcsókolta a szülőket, Margit nénjét, Irént, és a sorban hozzám érkezve kis pizsamájában, engem is. Jóindulatúan megmosolyogtuk az esetet. Én Irénre néztem, aki ragyogó színben tündökölt, és azt mondtam:- Irén, kérem térjen maga is nyugovóra, de addig, amíg én is itt vagyok. Nevettek a kívánságomon, akik megértették a célzást. Jóska magyarázólag megjegyezte:- Károly, te csókot akarsz kapni Iréntől. Irén kissé elpirult és azt mondta: 193
