Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Budapesten át haza
pályaudvarról, a szabad pályán megállt, és a román katonaság vette körül. Feljött egy román főhadnagy és kérte az igazolványokat. Aki a Gizella téri bélyegzővel ellátott igazolványt mutatott fel, annak az igazolványát elfogadta, de az egyik útitársamét - akinek ez a lebélyegzés hiányzott az igazolványáról - nem fogadta el mondván:- Nem jó. Jöjjön utánam. Az utas összeszedte poggyászát, és a főhadnagy után ment, aki közben hozzám érkezett meg. Igazolványomat megtekintve, nekem ugyanazt az utasítást adta. Hiába volt a sok egyéb bélyegző az igazolványon. Felálltam és lassan szedegettem a táskámat és a felöltőmet. A főhadnagy tovább ment a szomszédos fülkébe. A magyarom pedig utána. Én meg leültem a helyemre, visszarakva a poggyászomat. Útitársaim mondták:- Még baja lesz!- Tessék csak hagyni - mondtam. Lenéztem az ablakon át, hát ott állnak a leszállított utasok egy csoportban. A főhadnagy int a vonatvezetőnek, aki elindítja a vonatot. Én rajta maradtam. De a főhadnagy is felszállt a vonatra. Szerencsémre más kocsiba. Az utazási igazolványom nála maradt. Nem baj, gondoltam, legalább a következő igazolásnál őt is leszállítják. Útitársaimtól értesültem, hogy lesz még egy szűrés Mezőberényben, ahol minden utast kikérdeznek és megmotoznak, mert csak 200 koronáig szabad magyar pénzt hozni. Egyeseket vissza is szállítottak Budapestre, akiknél sok magyar pénzt találtak. A 200 koronán felüli pénzemet rögtön a kabátbélésembe dugtam el. Vártam, mi fog történni velem Mezőberényben. Mikor a közbeeső állomásokon kiszálltam egy kis friss levegőt szívni, elsétáltam a román főhadnagy mellett, aki elvitte az igazolványomat. Nem ismert meg, békén hagyott, viszont én sem kértem tőle vissza az igazolványomat. Mezőberényben a román katonák az összes utast kiszállították a vonatból, és egy csoportba állították. Majd több román tiszt megkezdte az utasok vizsgálatát. Mindenkinek a kezében kellett tartani a pénztárcáját és az utazási igazolványát. Én csak a bankos tárcámat tarthattam a kezemben. A vizsgáló tiszt megkérdezte:- Mennyi pénze van?- 200 korona — feleltem.- Hol az igazolványa?- A vizsgáló tiszt még nem adta vissza. Sem a pénztárcámat, sem a zsebeimet nem kutatta, és a felvilágosításommal is meg volt elégedve. 187
