Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Arad, vagy Szeged?
Orvosi rendelőt is felállítottak. Szeberényi János szigorló-orvos lett a tábor orvosa. Életük így tűrhető volt, csak a honvágy emésztette őket. E kitérés után ott folytatom, hogy vonatunk tovább száguldott a sötét éjszakában, s mi Béla barátommal a pádon ülve, el-elszunyókáltunk. Pirkadatkor vonatunk már elhagyta a hegyvidéket, és lankás dombok között haladt. Egy állomáson állt a vonat, amikor az ablakon néztem a beszállókat. Tarka kép tárult szemeim elé. Román parasztok és rongyos katonaruhába öltözött megviselt legények, akiken látszott a hosszú út fáradalma. Leszerelt román hadifoglyok voltak az osztrák-magyar hadsereg uniformisában. Egyszer csak egy ismerős arcot pillantok meg közöttük! Lekiáltok:- Laczhegyi! Ide gyere hozzánk! És már jött is az én kedves 101-es ezredbeli baj társam, Laczhegyi Zoltán tényleges százados, akit Brassóba utaztunkban láttam egy kis állomáson, mint hadifoglyot - kísérni. Magunk voltunk a fülkében Bélával, és Zoltán elmondta, hogy sikerült neki Brassóból a börtönből, ahová bezárták, megszökni, és most Csaba felé tart. Kibeszéltük jól magunkat. Meghánytuk-vetettük a terveinket. Tőle tudtuk meg, hogy a magyar Vörös Hadsereg támadása a Tiszántúl felszabadítására már júliusban összeomlott, és a román ellentámadás, azaz a 3. nagy offenzíva hazánk területe ellen július utolsó hetében gyors sikerekhez vezetett. A vörös csapatokat a Dunántúlra szorították, és augusztus 4-én a románok Budapestet is elfoglalták, és ezzel a proletárdiktatúra véget ért. Aradon francia megszálló csapat székel, és ott egy magyar ellenkormány alakult Károlyi Gyula gróf vezetésével még májusban. Közöltem Zoltánnal, hogy Aradon kívánunk egyelőre megtelepedni, és az ellenkormánytól kérni valami elhelyezkedést. Zoltán viszont Csabán kívánt bujkálni a megszállás tartama alatt. Utazásunk alatt a hamis útlevelünk jól szolgált. Kellő igazolásnak elfogadták a rendőrök, amikor az utasokat razziázták. Aradra érkezve elbúcsúztunk Zoltán barátunktól, és nyomban a Fehérkereszt kávéházba siettünk. Poggyásszal nem volt gondunk, hiszen mindenünket Brassóban hagytuk. Aradon otthonosan éreztük magunkat, hiszen ebben a Csabához közeli szomszédos városban sokszor megfordultunk. Az ügyvédi Kamaránk is itt székelt, ismerőseink és barátaink is voltak a városban. Most hozzájuk kell fordulnunk tanácsért és segítségért. Amint a legjobb reményekkel reggelihez ültünk, Kebely Ignác barátunkat pillantottuk meg egy szomszédos asztalnál. Örömmel üdvözöltük egymást, és rögtön átültünk hozzá. 178
