Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Brassó városában
Nyugodtan asztalhoz ültünk, biztonságban érezve magunkat. Egyszerre csak azt látjuk, hogy a terembe belép egy kétcsillagos rendőrtiszt, és körülnéz, majd egyenesen az asztalunkhoz tart, melynél csak mi ketten ültünk. Összenéztünk, és hátborzongva vártuk a következményeket, megadva magunkat sorsunknak. A tiszt asztalunkhoz érve meghajtotta magát, és engedelmet kért, hogy helyet foglalhasson. Megkönnyebbülve kínáltuk meg hellyel. Nem rendőrtiszt, hanem román hadseregbeli főhadnagy volt. Társalgást kezdett, és csiklandós kérdéseket intézett hozzánk:- Látom az urak idegenek itt. Mi járatban vannak Brassóban? Miként előre elterveztük, úgy füllentettünk:- Én Gyuláról jöttem bevásárolni textilárut az üzletemnek. Béla meg mint gyógyszertári utazó portékát kínál itt, a gyógyszertáraknak. Alig nyeltük le az utolsó falatot, siettünk fizetni, és magunkat ajánlottuk. Miután a főhadnagy ebben az étteremben egy más alkalommal is asztalunkhoz ült, és már mint régi ismerősök beszélgettünk mindenféléről, a harmadik alkalommal már - amint a főhadnagy barátunkat az étteremben ebédelve találtuk - mi is az ő asztalához ültünk. Legbiztosabban az ő oldala mellett éreztük magunkat. Ittlétünk idején, felfedeztetésünktől tartva, szigorú rendszabályokat vezettünk be. Otthon reggeliztünk és vacsoráztunk, csak ebédelni jártunk felváltva, hol az egyik, hol a másik étterembe. A délelőttöt a szabadban - ahol emberek nem jártak - töltöttük el. Legtöbbször a város közvetlen közelében emelkedő Cenk-hegy erdős részeiben sétáltunk. Ott egy lélekkel sem találkoztunk. Viszont emberi társaság után vágytunk, főleg lánytársaság után. Mici társasága egyikünket sem elégítette ki. Miéiről úgy tűnt, hogy beleszeretett Bélába, aki többször meg is látogatta, de neki egy Klári nevű másik szép lány tetszett, akinek a vezetéknevét nem ismertük. Béla erősen csapta a szelet Klárinak, valahányszor Klári a Református Nőegylettel megjelent annak idején a táborban. Klári mondta is Bélának, hogyha egyszer majd kikerül a városba, látogassa meg őt, és felírta a címét is, ez a cédula azonban elveszett. Béla nem akart Micinéi tudakozódni, ami érthető volt. Hát én vettem elő Micit, aki a Klári névről ráismert a kérdezett lányra, és így megtudtam, hogy Viski Klári a Bethlen utca 2. szám alatt lakik. Apja gyárosnak mondható, mert nagy bádogos és vízvezeték szerelő üzeme van. Még aznap estefelé Klári látogatására siettünk. A jelzett házszám alatt egy impozánsan megépített, nagy családi házat, és mellette a magas ablakú, vasrácsos műhelyépületet pillantottuk meg. Előtte ízléses park, kovácsolt vaskapu, márványoszlopos belépő. Csengetésünkre a szobalány 169
