Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Román megszállás alatt, román hadifogságban
este fuszulykalevest kaptunk kenyérrel. Ha e rabkoszton kellett volna életünket fenntartanunk, sokunkat megsirathatták volna a csabai lányok. Szerencsénkre segítettek rajtunk a brassói nőegyletek lelkes honleányai. Majdnem naponta felkerestek a Katolikus vagy Református, avagy az Izraelita Nőegyletek küldöttségei, és elláttak mindenféle ajándékkal a cigarettától és cukorkától kezdve egészen a különféle hideg élelmiszerekig. Lebonyolították különböző vásárlásainkat a városi üzletekben. Persze hozták a külvilágból a minket érdeklő híreket is. Bíztattak, kitartásra buzdítottak. A küldöttségek szép asszony- és leánytagjaival elbeszélgettünk, és a velük való társalgás kielégítette a női társaság utáni vágyakozásunkat. Béla barátom egy Miéi nevű szász leánynak kezdett udvarolni, sokan mások is találtak partnert a küldöttségek tagjai közül. Legnagyobb népszerűségre az Izraelita Nőegylet elnöknője, dr. Bársony ügyvéd szép és kedves felesége tett szert. Igazi jótékony szellemű nő volt, aki mindenkinek igyekezett segítséget nyújtani, és mindenkihez egyformán előzékeny és kedves volt. A tábor minden tagja szerette és becsülte. Egyébként hivatalos elfoglaltságunk egyedül a reggeli számbavétel volt. Egy főhadnagy sorakoztatott és tartott névsorolvasást, és kihirdette az esetleges parancsokat. Mindamellett valamennyien találtunk napi elfoglaltságot. A laktanya udvarán rendszeresen sétáltunk. A kora nyári nagy kánikulában fürdőruhára vetkőzve sütkéreztünk a napon. Sokan különböző ipari munkába fogtak. Gajdács János foltozó és talpaló suszter lett. Igen szépen keresett, még Áchim Mihálynak is juttatott a keresetéből, akit felfogadott inasának. Volt, aki bérstoppolást végzett. Az udvaron kisebb csoportok verődtek össze. Volt tréfa meg kacagás, és sok beszéd a minket legjobban érdeklő kérdésről, a szabadulásunkról. Ám a kapott hírek sohasem bizonyultak valónak. Arról tudtunk, hogy Szeberényi Lajos evangélikus esperes, Laubner József, a Nemzeti Bank csabai fiókjának főnöke és Reisz Hermann, akinek fiai is a brassói fogolytáborban voltak, fáradoztak a kiszabadulásunkon. Kérvényeztek, küldöttségben jártak illetékes helyeken, a brassói hadtestparancsnokságnál, sőt Bukarestben a hadügyminisztériumban is, de eddig sikertelenül. E küldöttség költségeire, a megvesztegetés céljára nagy összeget adtak össze a csabaiak. Segítségünkre voltak a csabai kereskedők is, akik Brassóba jártak szövetet és egyebet vásárolni. A rászorulóknak előlegeztek vagy kölcsönöztek, és a hozzátartozóktól hoztak pénzt. 163
