Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)

Vörös zralom alatt, a vörösök fogságában

majd megbosszulja magát a vörösökön ha kiszabadul, mert azok juttatták ide a börtönbe.

Fekete Sándor és társa nagyon sötéten látta a jövőnket, féltek az akasztástól, mi meg bátorítottuk őket, hogy nem kell attól félni, kellemes lesz és gyors így a halál.

A folyosóról messzire nyílt kilátás a város végére, ahol a budapesti vasúti pályán láttuk az ide-oda járó páncélvonatot. A románok sétáltatták, a városba nem jött be, hanem csak fenyegette a vörösöket. Mi meg tréfálkoztunk, hogy azon megyünk majd nemsokára haza.

Kétheti fogva tartásunk után egy este ismét láttuk a páncélvonatot, mely még jobban megközelítette a várost. Rögtön hangzottak a jóslatok, hogy itt biztosan készül valami! Éjfél felé csakugyan dörögtek az ágyúk mindkét részről, és az ügyész is megjelent a fogházban az őrségnél, de hogy mit rendelt el, azt nem tudtuk.

Hajnal felé reményekkel telve feküdtünk le.

Reggel csakugyan nagy változást tapasztaltunk. A földszintről eltűntek a rabok, a börtön kapuja nyitva volt, és az őrök sehol! Volt nagy öröm! Rögtön összepakoltunk és elhagytuk a fogházat. A nemzeti szállóba mentünk és ott szobát béreltünk. Élveztük szabadulásunkat, de gond is szakadt a nyakunkba. Most aztán hogyan kerülhetünk haza?

Szétnéztünk a városban. Láttuk a fehér karszalagos katonákat, és azoktól megtudtuk, hogy a vörösök visszavonultak Füzesabony felé, de a román katonák nem jöttek be a városba, hanem a Tisza közúti hídjának keleti részét megszállták, és a híd közepén szögesdrót akadályokat állítottak fel örökkel. Másnap reggel 8 órakor felderítő útra indultunk. Én Réthy Bélával mentem a megyeháza felé, mely a közúti Tisza-híd szomszédságában volt.

Abban reménykedtünk, hogy ott, vagy a közúti hídnál a legfrissebb híreket meg fogjuk tudni a románok szándékáról.

A megyeházához érve láttuk, hogy a fogházban megismert fiákeres lóháton rohan a híd felé. O is meglátott minket és odakiáltotta, hogy jönnek a vörösök Abony felől vissza. Néhány perc múlva hallottuk is a bevonuló vörösök lövöldözését.

Nem voltunk restek, mi is a híd felé futottunk. Odaérkezve láttuk, hogy a szolnoki túszok közül a Setrőftsik testvérek egy hintón vágtattak fel a hídra, egy másik homokfutón pedig a Borbély testvérek menekülnek a hídon. Én Bélával és az utánunk futó Gálik Györggyel egy parasztkocsira kapaszkodtunk fel, melyen fehér karszalagos kocsis hajtott, és vágtatva haladtunk a híd közepéig, ahol román katonák a szögesdrót bakjai előtt megállítottak, hogy a kocsit átvizsgálják. A kocsiban katonai lőfegyverek feküdtek, azokat mi, a felszólításukra a Tiszába dobáltuk. Akkor azután megnyitva az utat, átengedtek.

157