Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Az összeomlás
Ez a szervezési munka, bár rövid ideig tartott, mégis felfrissülést nyújtott nekem. Lelkiismeretem háborgása megcsendesült. Rövid idő múlva egy más esemény egészen más irányba terelte érdeklődésemet. Az eset váratlanul ért, és mély benyomást keltett lelkemben. A tavasz hozta meg. A tél elmúlt, és a kora tavaszi virágok illatos levegőjét élvezettel szívtam magamba. Mintha kicseréltek volna, olyan könnyűnek éreztem magamat. Szerettem volna az egész világot magamhoz ölelni. Sétára indultam. Éppen vasárnap volt, hát látni óhajtottam a város szépeit, és a korzó felé vettem az irányt. A lenge ruhákba öltözött nők látása fokozta kellemes hangulatomat. A templomból távozó lányok egy csoportja közeledett felém. Már messziről feltűnt nekem egy kecses járású, sugártermetű leány, és amint közeledtem, láttam, hogy érdeklődésem tárgya egy valódi szépség. Barna haja keretében egy finom arcocska sugárzó rózsaszínben tündökölt. Nagy kék szeme a barna szemöldök alatt mély vizű tiszta tónak tetszett. A világoskék, könnyű selyem ruhája tökéletes termetéhez simult. Láttán a vérem bizseregve tolult a szívem felé, s agyamba cikázott a gondolat: Oh, be szeretném ezt a gyönyörű lányt megismerni! E pillanatban a társnője, akit eddig észre sem vettem, megszólalt:- Károlykám, nem szép dolog tőled, hogy engem meg sem látsz! Gyere, bemutatlak barátnőmnek Szveticska Édinek, aki vendégem Egerből. Zavaromban - amiért Lenke unokahúgom rajtakapott, hogy szép vendégét oly lelkesen bámulom, mint egy kisdiák az ismeretlen ideálját, és senkit mellette meg nem látok, és amiért oly hirtelen teljesült a vágyam őt megismerni - alig bírtam a nevemet kimondani és Lenkétől elnézést kérni. így jár az, aki egy szép nőt - bízva inkognitójában - csúnyán megfixíroz!- Ne vegye rossz néven - kértem a bocsánatot új ismerősömtől - hogy jobban megnéztem, mint illett volna. Ennek azonban Maga az oka.- Hogy-hogy én? - kérdezte.- Hát, a Maga szépsége! Erre Édi mélyen elpirult, egészen a füle tövéig. Ezt én a javára írtam. Az őszinte nő tulajdonsága ez. Hazáig kísértem a lányokat. A kapuban Lenke a búcsúzkodásnál a lelkemre kötötte:- Károly gyakran látogass el hozzánk. Szórakoztasd vendégemet.- Ha nem hívtál volna, úgyis jönnék! Szavaimra Édi újra elpirult. Mint később tapasztaltam, ez nála könnyen ment. Gyakran megtréfáltuk őt, és egy bókkal elpirítottuk. Egyébként ígéretemet könnyen megtartottam, és Édiéket sokszor meglátogattam. Rózsaszínű édes arcocskáját mindig látni és csodálni szerettem. Sok jó délutánt töltöttünk el unokanő152
