Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Szökés a hadifogságból
Szabóék bejelentették az úrnőjüknek, hogy földieket kaptak vendégül. Az úrnő olyan jószívű volt, hogy mind az ötünknek jó vacsorát küldött a konyhájáról. Elmondtam Szabóéknak, hogy Szibériából jövünk, és ott kaptuk az instrukciókat a szökés módjára. Hogy Orsánál a breszt-litovszki béke folytán a németek és az oroszok szemben vannak beásva, de már nem harcolnak, és várják a béke végleges megkötését. A személypályaudvar az oroszok, a teherpályaudvar a németek kezén van. Itt engedik át az invalidus vonatokat, és itt mennek át a lengyel menekültek is hazájukba. Az ivóvíz kútja a németekhez esik, és a vonatra várók a németekhez, a teherpályaudvarra mennek a kútra vízért. Ott van egy hosszú kerítés, melynek függőlegesen álló deszkái közül a túlsó végétől számított 19. deszka elmozdítható, és azon átbújva kell a német lövészárokba beszaladni. Akkor a fogoly már átkerül a határon és szabad lesz. Mi is ide tartunk, hogy ezen az úton meneküljünk a fogságból. Szabóék megköszönték a felvilágosításokat, és azt mondták, hogy ők is meg fognak szökni. Mondtam nekik, hogy Orsától északra ritka az orosz rajvonal, ott erdőségek vannak, és erre is lehet éjjel átszöki. Jót aludtunk a jó vacsorára, csak a bakancsainkra nem gondoltunk, melyek átnedvesedtek a vízben gyaloglástól, és megszáradás után pedig megkeményedtek. Felhúzásuk idején éreztem a bőr keménységét, de nem törődtem vele. Reggel 7 órakor reggeli után búcsúztunk, és egymásnak szerencsét kívánva a hazajutáshoz, elindultunk a műúton. Délfelé már éreztük, hogy a cipő feltörte a lábunkat és sok hólyagot okozott. Este egy falunál bekéredzkedtünk egy muzsik házába éjjeli szállásra. Szívesen fogadtak, bár rögtön látták, hogy hadifoglyok vagyunk. Mondták is, hogy csak menjünk haza a szülőföldünkre! Csak már az övéik is jönnének! Azonnal begyújtottak a szamovárba, hogy csájával megkínáljanak. Mi viszonoztuk a szívességet, és cukrot adtunk a családnak, mert az nem volt nekik. Ők tejjel is kínáltak. Dániel bajtársunk meg elővette a hajnyíró gépét, és azzal megnyírta a lelógó hajú gyermekeket. Majd a szoba padlójára szalmát hozattunk be, s fényesen pihentünk és aludtunk, nem törődve azzal, hogy az egész ház egy helyiségből áll, és benne van a kecske, a tehén, a kemence és minden gazdasági szerszám. Minden nap reggel 7-kor indultunk, és este 7-ig gyalogoltunk és csak délben tartottunk 1 órás pihenőt. Akkor megebédeltünk a sonkából és kenyérből, és feküdtünk. 142
