Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Utazás Omszk felé
Utazás Omszk felé Eljött a nap: 1918. április 17-e. Vagy 100 orosz szánkó állt meg reggel a tábor előtt. Hármasával foglaltunk azokon helyet, és elfért a batyunk és a hátizsákunk is rajta. Megindultunk a szánúton a körülbelül 20 km-re levő vasútállomás felé. Érdekes utunk volt. Nem volt nagy hideg. A hó szirmán csúszott a szánkó. A hó több, mint 1 méter magasságú volt, de már kezdett itt-ott rokkanni. Ilyen helyeken a ló lába szügyig besüppedt a hóba, vagy a szánút ferde volt és oldalra csúszott a szán, és mi repültünk ki belőle a puha hóba. Nagyokat nevettünk bukfenceinken! Az orosz szánkó alakja eredeti. A kocsis elöl térdepel a szánkában, melynek elől magas orra van. Az orr két oldala lefelé szélesen szétterül. Ekként nincs is oldala a szánkónak, mert az oldal a magas orrból egészen a földig hajlik le. Ezért minden nem várt lendületnél az egyik vagy a másik oldalra perdül ki a rajta ülő, nincsen amibe fogódzkodni tudna. Délben érkeztünk a vasútállomásra, ahol marhavagonokba szálltunk át, melyekben priccsek voltak elhelyezve az éjjeli pihenéshez. Vonatunk az Ural hegyeibe vitt. Másnap már Európa és Ázsia határához érkeztünk. A határkő a vasúti sínek mellett áll. Szépen kiképzett magas kőoszlop ez, melynek egyik oldalán „Európa”, a másik oldalán „Ázsia” felírás áll. Háromnapi utazással Jekaterinburgba értünk. Itt a vonatunk körülbelül 2 hétig vesztegelt. Szabadon elhagyhattuk a vonatot, és bemehettünk a városba, természetesen a csomagunk nélkül. Első napon, amikor el akartuk hagyni a pályaudvart, magyar hadifogoly bakákkal találkoztunk, akik már bolsevikok voltak, és minket megállítottak azzal, hogy: „Elvtársak! Rang már nincsen! és vették a bicskájukat, és a zubbonyunk gallérjáról levágták rangjelzéseinket. Szétnéztünk a városban. Szép nagy város volt. Egy nagyon szép nagy moziépület is díszíti. Teljesen modem. Nagy előcsarnokában emelet magasságban egy körülfutó galéria van, és az volt kávéháznak berendezve asztalokkal, székekkel, tükrökkel, függönyökkel. Négyes sorokban vittek mindennap a Vöröskereszt konyhához, ahol ebédet kaptunk. Itt megismerkedtem a konyhán szolgálatot teljesítő nagynémet hadifogoly őrmesterrel, és kértem őt, hogy adjon nekem és két társamnak szállást a konyhákban, ha arra szánjuk el magunkat, hogy megszökünk a transzportunkból. Ezt nekem megígérte. 135
