Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)

Hadifogságban

Körülbelül 10 napot töltöttünk itt, majd egy reggel névsort olvastak, s azokat - köztük engem is - az ott hömpölygő Volgán kikötött személy- szállító pompás kiállítású hajóra kísértek fel, ahol kabinokban helyeztek el. Mindenkinek jutott egy hajóágy. A még található egy-két tetütől itt végleg megszabadultunk.

A Volgáról hajónk áthaladt a Káma folyóba, s azon hajóztunk tovább felfelé. Sarapul városában, mely a Káma partján épült és kb. 60- 70.000 lakosa lehetett, kikötöttük. Itt nem volt külön hadifogolytábor, hanem a katonai laktanya emeletén helyeztek el bennünket. Lehettünk körülbelül vagy 80-an.

Rendes katonai vaságyakban aludhattunk szalmazsákon, s minden szobában volt egy hosszú asztal. Itt már minden hónap 20-án fizettek 60 Rubelt. Ebből kellett megélnünk. Ez a gázsi erre teljesen elegendő volt, ha vesszük, hogy 1 font hús (40 dekagramm) 16 kopeka, a cukor fontja 10 kopeka volt. Vettünk magunknak gyapjútakarókat, lavórt, étkező edényeket, főző edényeket, matracokat és 8-12 személyből álló étkező csoportokat alakítottunk, melynek élén a „menázsmayor” állott, aki a tisztilegények közül szakácsot, mosogatót, bevásárlót válogatott ki és vezette a konyhánkat.

Kaptunk egy nagy konyhahelyiséget, melyben két tűzhely volt. Itt kora reggeltől késő estig folyt a főzés a különböző menage-csoportok részére. Kifejlődött egy időbeosztás, úgy hogy egyes csoportok már 10 órakor ebédeltek és estefelé vacsoráztak, mások meg kisebb vacsoraszerü étkezést kaptak délben, és este volt az ebédnek megfelelő kosztolás.

Mindannyian naponta háromszor étkeztünk és mondhatom, hogy nem megvetendő módon 3 fogásos ebédek voltak, vasárnap meg 4 fogásos. Egy ilyen vasárnapi ebéd pl. az alábbiakból állott: 1. Húsleves, 2. Főtt hús mártással, 3. Rántott csirke uborkasalátával, 4. Sült tészta.

Porcellán edényekből étkeztünk, váltással. Hiány tehát nem volt az ételekben, inkább csak a higiéniában.

Egyszer reggel korábban ébredtem, kinyitom a szemem, hát látom, hogy az én Végh Andor zászlós barátom, civilben kapuvári jegyző, áll az én lavóromban az ágya mellett meztelenül, és fürdik. Nem mindenkinek volt lavórja, és én neki a használatot megengedtem. Ebéd után eszembe jutott, hogy a konyhán a legények vajon miben mosogatják el azt a sok edényt? Kérdem a legényemet, s ő jelenti, hogy hát a hadnagyúr lavórjában. A reggeli kép került a szemem elé, azután legyintettem, hát hiszen a víz mindent lemos, és ez a szokás továbbra is fennállott.

Nyár lévén, négyes sorokban délutánonként kivonultunk a Kámá- hoz fürdeni. Útközben megrohantuk a cukrászdát, s az összes süteményt felvásároltuk. A cukrászok általában németek voltak, és remekül értették a mesterségüket.

111