Deli Tamás - Danyik Tibor - Boldog Gusztáv: A Körös-völgyi vadvizek élővilága - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 5. (Békéscsaba, 2015)
A vízi és vízparti élőlények megfigyeléseinek alapjai
határmezsgyét. Ennek segítségével nagyobb távolságból is sokkal részletgazdagabb képet kapunk, mint amit a szemünk lehetővé tesz számunkra. Távcsövei élesebbek a formák és a színek, így már lehetőségünk adódik a fajok azonosítására is. A szabad szemmel nem látható mintázatok alapján a zsibongó kacsatömegből már kisejlenek a tőkés- a kerce- vagy a barátrécék. A csibéit vezető fekete vízimadárról már el tudjuk dönteni, hogy szárcsa vagy vízityúk, a nádas sűrűjében motoszkáló árnyról pedig már kiderülhet, hogy törpegém. A vízpartok légi akrobatái, a szitakötők különösen bizalmatlanok a vizsgálódó emberrel szemben. Sokszor még a távcsővel felszerelve se sikerül olyan közel kerülnünk, hogy szemügyre vehessük ragyogó színeiket. Aggodalomra azonban semmi okunk, mivel a szitakötők számos faja territóriumot tart fenn, így ha el is riasztjuk őket, hamar visszatalálnak a védelmezett területükre. Sok fajt rejtett életmódja miatt nagyon nehéz megfigyelni, az áhított találkozás szaktudást és rengeteg türelmet igényel. Ilyen állat például a vidra, melynek jelenlétére olykor csak a vízparton elfogyasztott halak maradványai utalnak. A lábnyomok mindig valódi árulkodó jelek. A vízhez érkező, szomjukat csillapítani igyekvő patások, mint az őz, a gímszarvas vagy a ragadozó róka lábnyomai jól kivehetőek a nedves parti iszapban, a dagonyák pedig már messziről hirdetik a vaddisznók jelenlétét. Rejtett életmódot folytatnak a denevérek. A nappalt fatörzsek repedéseiben, odvakban, padlásokon töltik, de amint alkonyodni kezd, felélénkülnek, és csapongó röptűkkel táplálék után néznek. Röptűk olyan gyors és kiszámíthatatlan, hogy szinte lehetetlen követni őket távcsővel. Megfigyelésükre legalkalmasabb a kora alkonyat, amikor a fény mennyisége az emberi szem számára még értékelhető, de az állatok már aktívak. Ha szerencsénk van és türelmesek vagyunk, a víz tükre felett táplálkozó és röptűkben ivó denevéreket is megfigyelhetünk. Avizek legtöbb lakójával már sokkal közelebbi kapcsolatba kell kerülnünk, ha tanulmányozni szeretnénk alakjukat, mozgásukat, illetve viselkedésüket. A legegyszerűbb megfigyelésekhez is szükséges lehet a befogásuk. Ehhez többnyire különféle hálók kellenek, melyekből az állatot kézbe vagy biztonságos tárolóedénybe helyezve tudjuk megfigyelni. A part menti növényzeten táplálkozó és pihenő rovarokat vagy pókokat legegyszerűbben fűhálóval gyüjthetjük be. Bár beszerezhetők kifejezetten erre a célra gyártott hálók, otthon magunk is készíthetünk ilyet. A fűhálózás során kaszáló mozdulattal végighúzzuk a hálót a növényzeten, majd a háló tartalmából kiválogatjuk a lesodródott állatokat. Ügyeljünk arra, hogy csapásaink ne tegyen túl erősek, mert ezzel komolyabb kárt tehetünk a növényzetben és sokszor a rajta tartózkodó állatokban is. Nem minden rovarnak kemény a külső váza, a sáskák, szöcskék például meglepően lágyak, ezért sérülékenyek. 81
