Deli Tamás - Danyik Tibor - Boldog Gusztáv: A Körös-völgyi vadvizek élővilága - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 5. (Békéscsaba, 2015)

Madarak

Bíbic DeT

Embertől távoli, de általában ember által alkotott élőhely az otthona a különféle gémeknek, kócsagoknak. A folyószabályozásokat követően sok olyan terület alakult ki, ahol a kötött talaj miatt az év nagyobb hányadában megáll a belvíz. A gazdálkodó ember általában ezeken a területeken hozta létre a halastavakat. Az intenzív élelmiszertermelés azonban nem zárja ki, hogy az őshonos állatvilág ismét megtelepedjen, így a tavak nádasai adtak másodlagos otthont a honi természetvédelem címermadarának, a

H is. A gémtelepeken több faj költ zajos csapatokban, majd a nyár múlásával ezek a madarak megjelennek a szántóföldeken, ahol a pockokra jelentenek igazi veszélyt. Több gém- és egyéb madárfaj a tél viszontagsága elől délebbre húzódik, de néhány kihasználja az ember közelségét, így a téli hidegben akár a belvárosokat átszelő, befagyott folyók lékein is megjelenhetnek. így fordulhat elő, hogy januári sétánk során a partról figyelhetjük meg, ahogy

közösen

: karokatona [Phalacrocorax pygmeus)

kárókatonával

[Phalacrocorax carbo)

Artéri erdeink ritkasága a hatalmas termetű, nemrég még a kipusztulás szélén állt rétisas [Hallaeetus atbicilla], melynek megóvásáért igazán sokat kell tennie a természetvédelemnek. A fészkelésre és fiókanevetésre alkalmas élőhelyek védelme mellett a telelő egyedek, csapatok számára megfelelő erdők és táplálkozóhelyek biztosítása is elengedhetetlen. Amíg a rétisas nagyobb termetű halakat fog, vagy a dögök eltakarításán fáradozik, a vöcskök apró halakra, férgekre, vízirovarokra vadásznak. Közülük a legnagyobb a gyakori búbos vöcsök (Podiceps cristatus], mely nevéhez méltó koronát visel. Áramvonalas teste a halászó életmódhoz alkalmazkodott, különleges formájú lábai nem csak az úszásban, hanem a víz alatti villámgyors, cikázó siklásban is segítik.

Hmm*' m

Búbos vöcsök SZ

„ „

.....................