Deli Tamás - Danyik Tibor - Boldog Gusztáv: A Körös-völgyi vadvizek élővilága - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 5. (Békéscsaba, 2015)
Vízipoloskák
A búvárpoloskák (Corixidae) családjának szinte minden faja jóval kisebb az eddig említett fajoknál. Levegőtartalékuk nem a potrohúk hasotdalán van, hanem az elülső szárnyuk alatt, emiatt nem is a hátukon úsznak. Mivel könnyebbek a víznél, vagy úszással vagy valamely tárgyhoz kapaszkodva tudnak a felszín alatt maradni. Viszonylag sok, egymáshoz meglehetősen hasonló fajuk él hazánk és egyben Békés megye vizeiben egyaránt. A tarka hanyattúszó-poloska (Notonecta glauca} gyors mozgású ragadozó. Vízben úszó egyedei potrohán jól megfigyelhető az ezüstös rétegnek látszó levegőbuborék, amelyet gyakran cserél, és emiatt sűrűn jön a felszínre. Hasonlóan a potrohán lévő levegőburok segítségével képes sokáig a vízben tartózkodni a csíkpoloska [Naucoris cimicoides), amely főleg az aljzaton mozog. A légcsere során a csíkpoloska is a hátára fordul a víz felszínéhez érve. Nem érdemes kézbe fogni a hanyatúszó-poloskákat, mert szipókájuk szúrása igen fájdalmas lehet. Nem véletlen, hogy régen viziméhnek is hívták ezeket a rovarokat. A rovarok között a bogarakon kívül a poloskák (Heteroptera) kifejlett alakjai és lárvái is nagy fajszámban és tömegben lehetnek jelen a vizekben. A poloskák általában lapított, széles, pár centiméternél kisebb rovarok. Közös jellemzőjük a szúró-szívó szájszerv, a szipóka, amely a test alá hajlítható cső. Ezzel megszúrják a zsákmányukat (növényt vagy állatot), nyálat és mérget juttatnak bele, és ezen keresztül veszik fel a folyékony táplálékot. A szárazföldön élő poloskák egy része kellemetlen szagú; váladékukat az áltatok védekezésképpen bocsátják ki. Elülső pár szárnyuk a bogaraktól eltérően nem olyan szilárd, de kisebb és erősebb felépítésű (félfedő a neve), mint a hátulsók, amelyek nyugalomban az elülsők alá redőzhetűk. Egyes ragadozó fajok elülső lába fogókészülékké (fogóláb) alakult, más csoportokban a harmadik pár ugrásra (ugróláb) vagy úszásra (evezőláb) alkalmas. Vízben élő fajaik egy részének potro- ha alul erősen szőrös, és vízbe merüléskor légréteg alakul ki rajta. Más fajok potrohának végén hosszú légzőcső ered, amelyet a víz felszíne fölé dugva jutnak friss levegőhöz. Vízipoloskák Lárváik hasonlóak a kifejlett állatokhoz, de kisebbek, szárnyuk és ivarszervük fejletlen. Több vedlést követően érik el felnőtt méreteiket és alakulnak át t ß ivarérett, repülni képes egyedekké. A vizekben élő poloskák egy része gyakran, más része különösen párzási időszakban, az esti órákban jön ki a szárazföldre. Sok fajuk kiválóan repül, a mesterséges fényforrások vonzzák őket. A búvárpoloskák az iszapban kutatnak élelem után A föRÖS-VÖLGYI VADVIZEK ÉLŐVILÁGA DeT
