Deli Tamás - Danyik Tibor - Boldog Gusztáv: A Körös-völgyi vadvizek élővilága - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 5. (Békéscsaba, 2015)

A vizek és a vízpart növényzeti zónái

A természetes vízterek általában a központi résztől a part felé egyre sekélyebbek. Az élővilág ehhez alkalmazkodott, és az egyes élőlények a vízszint magasságának megfelelően egymást váltva foglalják el a számukra legkedvezőbb partszakaszt. A leginkább szembetűnő a növényvilág tagolódása. A mélyebb vizekben a hínárnövényzet az uralkodó; ha a viz felszínét leárnyékoló nagyobb fák hiányoznak vagy nem elég sűrű a nádas, akkor a hínár az egész vízteret elfoglalhatja.

A hinárnövényzetet két csoportra osztjuk aszerint, hogy fajaik az aljzaton (többnyire az iszapban) gyökereznek-e, vagy nincsenek gyökereik, és a víz felszínén vagy az alatt lebegnek. Az előbbit gyökerező hínárnak, utóbbit lebegő hínárnak nevezzük. A hinarasokat a vízből magasan kiálló nádasok és gyékényesek veszik körül, melyek fajai gyöktörzsükkel nagy felületet képesek gyorsan elfoglalni. A vízzel már csak ritkábban elöntött parton a fás vegetáció az uralkodó. A vízhez legközelebb a fűz- és nyárfajok alkotta puhafaligetek találhatók, a távolabbi és magasabb, de még a víz által befolyásolt szakasz a tölgy-, kőris- és szilfajok alkotta keményfás ligeterdők otthona.