Kocsor János: „Előüzent Ferenc Jóska“ - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 4. (Békéscsaba, 2014)

...de miért éppen sárgarigók?

ügyén...” - ironizál a százados. 1917 nyarán a legnyugodtabb háborús időszakát töltötte a zászlóalj a román fronton. 1918 tavaszán a Piave mentén ismét szembe került az olasz hadsereggel, s a harcokban teljesen elvérzett. A Piave és a Brenta között négy állást tartanak, amíg tudják. Az 1918. október 25-e és 31-e közötti harcok úgy megtizedelik a zászlóaljat, hogy visszavonuló létszáma 6 tiszt és 54 ember. Ők térhettek vissza Békéscsabára.

A 101-eseknek harcaik során az ellenségen kívül meg kellett küzdeni a nehéz terepviszonyokkal, az időjárás viszontagságaival. Olyan betegségek, mint a kolera is szedték áldozataikat.

Machalek Pál, a 101-es szerint, a gyalogezred katonáit a világháború során 3573 arany, nagy és kis ezüst vitézségi éremmel tüntették ki, a bronz vitézségi érmék számát 6000-re becsülte. Ma Békéscsabán a 101-es emlékoszlopa állít nekik emléket. 1923-ban állította Belanka Mihály volt 101-es tartalékos zászlós, műkőből. A II. világháború után ledöntette és elásatta. A három darabra tört obeliszket az 1956-os események alatt ásták ki újra.

(Az idézetek forrása: Machalek Pál 101. Cs. és Kir. Gy. Ezred 1883-1918.; A 101-es zászló alatt. A v. békéscsabai Cs. és K. 101. Gy. E. emlékalbuma. Szerkesztette Makkay Machalek Pál)

A 101-es emlékoszlop leleplezési ünnepélye. 1923. augusztus 2.

35