Kocsor János: „Előüzent Ferenc Jóska“ - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 4. (Békéscsaba, 2014)

...de miért éppen sárgarigók?

1917. szeptember 3-án volt az ezrednek az orosz harctéren az utolsó, de legvéresebb harca. Ez lett az ezred gyásznapja, vesztesége halottakban, sebesültekben és eltűntekben 572 ember volt. „Szeptember 3-a nagyon megviselte katonáink idegzetét. Még napokkal később is sápadt arcokat lehetett látni és egyik éjszaka a kiállított jelzőőrök egyike őrhelyén a kimerültség következtében elszunnyadt és rémképet látva, elsütötte fegyverét. Erre egész ezredünk -abban a hiszemben, hogy az oroszok támadnak - gőzerővel lövöldözni kezdett, viszont a muszkák hasonlóképen a mi támadásunktól tartva viszonozták a tüzelést.”

1918 áprilisában aztán újra az olasz frontra irányítják a 101-ese- ket. A Piave mentén harcolnak. Tartják Col del Rossoi állásaikat, míg végül „Október 14. 3 és fél hónapon át hősies elszántsággal, tengernyi szenvedés és nélkülözés után tartották a 101-esek Col del Rosso-i állásaikat, míg végre október 14-én ütött a szabadulás órája és derék bakáink kikerültek a poklok tüzéből.”

1918 októberében a balkáni front megerősítésére akarták küldeni az ezredet, azonban időközben a front felbomlott, a háború véget ért. A 101- esek 1918. november 16-án érkeztek vissza Békéscsabára.

Az ezred 101/11. zászlóaljának a háború kitörésekor a hercegovinai Trebinjében volt az állomáshelye. A másik három zászlóaljtól függetlenül harcolt, de hadkiegészítő területe megegyezett azokéval. Háborús sorsukat e helyen csak nagy vonalakban vázolhatjuk fel. Az 1914. évi szerbiai hadműveletekben kezdettől végig részt vett. „Szerb gyalogággal szemben aratta a győzelmeket s az első harctéri tapasztalatait bőséges vérrel kellett megfizetnie” - írja Mohácsy (Mahács) Lajos, volt 101-es hadnagy.

1915 májusától augusztusig Doberdónál küzdöttek, „...gyér erőkkel, kezdetleges harci eszközökkel, a legnehezebb terepviszonyok között kellett a sokszorosan túlerős olasz nyomást feltartóztatni” - idézzük ismét a századost. Ezután ismét Szerbiában harcolt a zászlóalj, Szerbia elfoglalásáig. 1916 tavaszán már az észak-olaszországi hegységekben vesz részt a támadó hadműveletekben a visszavonulásig. 1916 nyarától 1917 nyaráig az orosz és román fronton voltak a 101/II-esek, „aránylagos nyugalomban, de azért nem pihenőben. Az itt végzett földmunka nagyot lendítene a Duna-Tisza csatorna

I Csapattest: JJ. /n,p j-Cft-ۥ. ~Tfz -6'. I Rendfokozat: yi^fp ^eCkcCo _

I Név : cf&uTxx r ~TciivC4

Vallás:

I Sorozási év: ^

yxv. 1

I Anyakönyvi ( .. -nn lji;

.

hely:

A3, őrá I

járás: (inegye):

zTy I

ország:

söü.

rí TV.

Azonosító jegy, „dögcédula”

34