Kocsor János: „Előüzent Ferenc Jóska“ - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 4. (Békéscsaba, 2014)
A háború következményei
állatok etetésére, vetőmagra mennyit tarthat meg magánál a termésből. Rekvirálás előtt a lakosság figyelmét mindig felhívták az önként felajánlás kedvezőbb voltára, de ha nem jött össze egy területen az elvárt mennyiség, jött a kényszerbehajtás, szabott áron. A piacon ugyanakkor maximálták az árakat. Mindezek hatására „divatba jött” a feketézés, az élelmiszerkészletek elrejtése. A kor fizetőeszköze, a korona. 1917. augusztus 29-én tíz békéscsabai asszony jelent meg a járás főszol- gabírája előtt, s kérték, hogy hízójukhoz szükséges árpamennyiség a község elöljárósága által eszközöltessék, mivel maguk a gazdáktól beszerezni nem tudják. Nem volt kirívó eset, ekkor már sokan küzdöttek az elszegényedéssel. Nem mondhatni, hogy az elöljáróság, legalábbis eleinte, nem igyekezett segíteni a rászorulókon. 1914 szeptemberében 10% pótadót vetett ki a község az állami adó után a lakosságra a csabai sebesültek ápolására, a hadbavonultak és hozzátartozóik segélyezésére. Az adót csak 1915- ben kellett a lakosságnak megfizetni, addig is más forrásokból előlegezte a község (Békésmegyei Függetlenség, 1914. szeptember 6.). A segélyek segítettek, de legtöbb esetben nem voltak elegendők egy család fenntartásához. A háború előrehaladtával a jótékonykodási láz amúgy is alábbhagyott. A lakosság jelentős része nem termelte meg az élelmiszer25
