Szakál Veronika: A Kultúrpalota 100 éve (1914-2014) - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 3. (Békéscsaba, 2014)
Gyűjtemények az 1930-as években
a szegedi múzeum igazgatója, ugyanis szerinte „ma a magyar kultúrában nincs gazdátlanabb és magára hagyatottabb szakma, mint a miénk, vidéki múzeumi embereké.". 1924-ig semmilyen múzeumi munka nem folyt az intézmény épületein belül, hiszen elsőként a korábban befogadott hivatalok kiköltözését kellett elvégezni, amely csak 1926-ra fejeződött be. A szakmai tevékenység még ekkor is szünetelt, azonban 1928-tól látványos változások kezdődtek. Az 1930-as években megnyílt a könyvtári olvasóterem, a múzeum gyűjteményeit újjászervezték, és ennek köszönhetően újra államsegélyben részesítették a Közművelődés Házát. Viszont 1936 után már semmilyen állami vagy vármegyei támogatást nem kapott, és ettől kezdve teljes mértékben a város által meghatározott összegből kellett gazdálkodnia. Összehasonlításként meg kell említeni, hogy 1927-ben a szegedi Kultúrpalota költségvetése mintegy hússzor nagyobb volt, mint a csabai intézményé. Gyűjtemények az 1930-as években A két világháború közötti időszakban sikerült megfelelő szakembereket alkalmazni, akik a múzeum eddigi anyagait rendezni kezdték, valamint folyamatosan gyarapították. A régészeti gyűjtemény feldolgozását Banner Benedek kezdte el, a tárgyak tisztítása és gyarapodása tovább folytatódott ebben az időszakban. Erre az időre tehető egy szkíta temető feltárása Békéscsabán, amely 70 sírból állt. A múzeum legegységesebb részének a néprajzi gyűjtemény tekinthető, amelyet Linder László gondozott, gyarapítód. Békéscsabán evangélikus lelkészként kezdett el dolgozni 1920-ban, majd a következő évtizedtől kapcsolódott be a múzeum munkájába. Ez idő alatt kerültek be a legértékesebb tárgyak, többek között faragott és festett bútorok, kerámiák és pásztoreszközök is. Nevéhez fűződik az első népművészeti kiállítás megrendezése, amelyen a már előbb említett darabok mellett, további értékes műtárgyakat mutattak be. A Képzőművészeti gyűjtemény összetétele alapján a legvegyesebbnek számított, ugyanis több mint 100 darabbal gyarapodott, de jelentőségük és értékük igen széles skálán mozgott. Helyi művészektől és a korszak kiemelkedő festőitől is vásároltak képeket. Ajándékozás útján került a múzeumba Munkácsy Mihály egyik képe valamint két, a festőt ábrázoló festmény. Ebben az időben továbbra is működött az Ereklyetár és a Régiségtár, amelyek anyagai ma már a Helytörténeti gyűjtemény részei, ezek száma megduplázódott az 1930-as években. A Munkácsy özvegye által felajánlott relikviák is ebben az időben kerültek Békéscsabára. Ennek oka, hogy 1917-ben hiába küldte el az Országos
