Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Darvas Józsefről - elfogultság és előítéletek nélkül
88 Életművek idézése a költőt!” / Ment máshová, sok ember várta, / figyelve nyugtató szavára. / Derűs szemmel néztem utána / s a bort megittam, egyhajtásra”. 1953-ban az írók közül többen bírálták a párt korábbi politikáját. Ennek következtében a pártvezetés finomította az irodalmi életre gyakorolt befolyását. A kultúrát államilag a Népművelési Minisztérium irányította, Révai József (1949— 1953-ig népművelési miniszter) vezetésével, akinek bukása után a minisztérium pártbefolyása nagymértékben csökkent. Az év nyarán Darvas József került a tárca élére, az írószövetség elnöke Veres Péter lett. Ekkortól még kevesebb alkalma maradt a toliforgatásra. Mint általában a közéletbe kapcsolódó íróknál, itt is elgondolkodhatunk, vajon mely tevékenység ment a másik rovására, hogyan művelhetők együtt, milyen személyiségváltozásokat eredményez a kettősség. Mindez alapos összehasonlító elemzésekre biztatja még az arra vállalkozó fiatal kutatókat. Gondolatébresztőként a sokat vitatott időszakról Szabó B. István szavaival: „1956 tavaszára-nyarára feltarthatatlanul virágba borult a magyar művészet és irodalom életfája, amelyet 1948-ban - a Révai József által diktált sztálini „kultúrforradalom” vagy „fordulat” idején - brutálisan lecsonkoltak, majdnem az életképtelenségig visszavagdostak. A művek világában szinte hiánytalanul helyreállt a megszakított folytonosság: az emigrált irodalom kivételével (és a határon túli magyar irodalom egyelőre szerény, óvatos jelentkezésével) minden jelentős, korábban elnémított tendencia megszólalt. Újra megjelentek a klasszikus modernségből a Nyugat első nemzedékének háttérbe szorított nagyjai, továbbá közvetlen követőik, az Újhold „víz alá nyomott” pályakezdő költői. Visszajött az avantgárd modernség. Szenvedéllyel és indulattal tértek vissza a nyilvánosságba az egykori népi író mozgalomból a baloldaltól (az 50-es években is bőven szereplő Veres Péter, Szabó Pál, Darvas József, Erdei Ferenc irányzatától) közép- vagy jobb felé álló, perbe vagy gyanúba fogott írók. Különösen fontos volt Illyés Gyula szerepe, akit a megelőző évek pártpolitikai taktikáiban hol „költőfejedelemként” süvegeitek, hol kerékkötőként kárhoztattak. Ám Illyés állásfoglalása 1956 tavaszán már félreérthetetlen volt, Dózsa-drámájában és a gépiratban terjedő, majd november 2-án (a költő születésnapján) az Irodalmi Újság forradalmi számában végre (négy évvel a megírás után) nyomtatásban is megjelenő kor-megítélő hatalmas versében: Egy mondat a zsarnokságról. Az irodalmi életet Révai József, a kulturális és ideológiai ügyek pártfelelőse irányította. Talán őt jellemezte Illyés Gyula: „ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál”. 1955. október 18-án a kommunista írók és művészek memorandumát 59-en írták alá. A memorandum megfogalmazói, szerkesztői (Gimes Miklós, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Vásárhelyi Miklós) követelték az adminisztratív intézkedések megszüntetését a kulturális életben. Tiltakoztak Az ember tragédiája nemzeti színházi előadásának betiltása, a Csodálatos mandarin és Németh László:
