Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
36 Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele az általa összegyűjtött hatalmas mennyiségű tárgyi anyag, írott és szerkesztett publikációi bizonyítják elkötelezettségének nagyszerűségét, de az is, ahogyan paraszti adatközlőit rábírta: szóljanak maguk az általuk megéltekről. Felolvasásokat szervezett, a születő művek feletti bábáskodáson túl azok kinyomtatását is szorgalmazta. Ezen törekvéseit idézi az Eeszántogatva fődet és papírost című, 2005-ben megjelent kötet, Bárdos Zsuzsa tollából. Az orosházi paraszti toliforgatók legfiatalabbja Csarejs Jánosné Hrabovsz- ki Ilona (Békéscsaba, 1930 - Csorvás, 1998). Tanyán nőtt fel. 18 évesen ment férjhez. Először Telekgerendáson laktak, ahol a tsz-ben dolgozott, majd Csorvásra költöztek. 1955-ben fiuk született, akinek taníttatása érdekében a csabai állomás konyháján vállalt munkát. Később otthon dolgozott. „Negyvenhárom éves koromig tudtam magamba zárni és akkor kezdtem el festeni, meg írni és ettől teljesebb lett az életem.” Szlovák anyanyelvű, így a magyarul fogalmazott, „...hogy magammal ne vigyem a sírba” című, 234 oldalas önéletírásában is olvashatunk szlovák mondásokat, verseket, népdalokat. Életútját először Bajor Nagy Ernő, a neves országjáró újságíró ösztönzésére vetette papírra. „A zajló jég mellett mindig őrködik valaki” - summázta Csizmadia Ferenc ön- életíró, aki Orosháza-Pusztaszenttornyán született 1921-ben. Először az apja 15 holdas gazdaságában, majd házasságkötése (1947) után az apósáéban dolgozott. 1942-45 között katona. Részt vett az 1943. évi szárszói találkozón, azután a Parasztszövetség egyik vezetője volt. 1953-ban tsz-ek elleni izgatás miatt két és fél évre elítélték. 1956 októberében az orosházi Forradalmi Tanács tagja volt, emiatt újból letartóztatták, azonban bizonyíték hiányában felmentették a vád alól. Elvégezve a mezőgazdasági technikumot, Orosháza környéki szövetkezetekben agronómus, majd főagronómus. Nyugdíjasként a rendszerváltáskor az újraalakult Magyar Parasztszövetség egyik országos vezetője. Politikus beállítottsága, széles olvasottsága az írásaiban is érzékelhető. Szerető felesége, Sülé Erzsébet révén kerülhetett Márciusi szél... Családtörténet - visszaemlékezések címmel írása 2008-ban az olvasók kezébe. 2004. március 23-tól orosházi földben nyugszik. Csizmadia Imre 1902. július 28-án született, az orosházi Megye utcában. Útja innen Kiskirályságon, a szentetornyai tanyán és az Újváros-pusztán, majd a vásárhelyi Puszta 1002. szám alatti görbeszikparti nyárfás tanyán át nem any- nyira girbe-gurba, mint amennyire rögös. A fiú nagyon szeretett olvasni, de nem sokáig adatott meg neki a tanulás. A tanító úr gyenge próbálkozására, hogy engedjék továbbtanulni, mi sem változott, így Csizmadia Imre hat esztendőnyi iskolába járás után kénytelen-kelletlen írhatta: „Megszűntem «flaszteren járó», falusi gyerek lenni. Vásárhelyi emberek közt élő, sártaposó parasztgyerek lettem.” 1918. február 18-án kelt a hadszíntérről édesapja utolsó levele. Csizmadia Imre ifjú legényként vette át a gazdálkodás terheit. Egészen 1961-ig, amikor csatlakozott
