Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Paraszti önéletírók az orosházi észjárásról
132 Életművek idézése azt mondta, hogy kár hígítani a pártot... Hát nesze neked egy pofon.” Az olykor derűt keltő konok akarnokság, a „porban is élni kell!” ösztön még így is fenntartotta volna a korábbi gazdálkodási kereteket. Györgyi János ugyan nem állhatja megjegyzés nélkül: „A „kinn” lakó ember sosem tudta, mikor és miért fogják molesztálni. Ilyen volt az „elvtársi élet”. Bizonytalan, mint a kutya vacsorája lámpagyújtás után.” Repka János is megjegyezte: „A „közös” mindent elemésztett. Egyszer azt mondta a brigádos, hogy „Te Jani, eladtad már azt a paripát, mert kéne a pénz a major meszelésére... az én lovamnak az árával akarták szebbé tenni a magtárt. Hát megint jó helyre jöttem - gondoltam. Odahaza nem mertem megmondani, mert az én szocialista vállalkozásom mindenütt dugába dőlt”. 1950-től a környékben fehérgárdista ellenállási mozgalmat szerveztek, melynek végső célja, hogy „visszaállítsák a polgári demokráciát”. Ma több ezerre becsüljük az ebben résztvevők számát. A rendszer elleni szövetkezést gyorsan felgöngyölítették. Juhász Nagy Vilmos is az elítéltek között volt. „Kihegyezett gyufákat szúrtak a körmöm alá. Leültek a cirkli előtt katolikus papi ruhában: „Maga katolikus?”, „Az vagyok”, „Magának minden bűnét be kell vallani, úgy mehet a mennyországba”. Láttam, csukaszürke nadrágban van. „Én nem vallók be semmit, mert én tudom, hogy maguk kicsodák. Inkább ne kínozzanak - leszakítottam az ingemet - Lőjenek agyon, ne sokáig szenvedjek a börtönben!” Beállítottak egy olyan lyukba, hogy épp, hogy egy ember tudott állni, félig vízben... A bíróság 15 évre ítélt.” Volt olyan önéletíró, aki inkább figyelt az akkori politikai széljárásokra, mégis börtönbe került. így Csizmadia Ferenc: „A tsz-be '52. augusztus 19-én léptünk be... hittel mentünk... egy évig éjszaka viharlámpával vetettük a gyapotot, lovainkat, amiket bevittünk a tsz-be, megetettük a disznókkal. A Nagy Imre kormányprogramra, mikor '53 júniusában kijött, föllélegzett az ország... A belépéskor a dűlőbelieket igyekeztem rávenni, mostan visszafordították a kérdést, hogy „Ferim, most már mondd meg, hogyan tudunk kilépni?” Két hét múlva Rákosi elmondta a beszédét, visszarendeződés. Rá egy héttel letartóztattak. Néhány nap alatt minden jegyzőkönyvet aláírtam. Egy hét múlva nyakamban volt 2 és fél esztendő... kikerültem az oroszlányi bányába. El lehet képzelni, parasztgyereket a bányába.” A Nagy Gyula köré csoportosulok még az 1956-os eseményekről is tárgyilagos véleményt alkottak: „csak annyit láttam az Orosházán történtekből, hogy nagy teherautók szaladgáltak az úttesteken, és az oldalukra kívül krétával nagybetűkkel fel volt írva: LE A DUMITRASOKKAL! Hallottam másoktól, hogy az ilyen „Dumit- rásokat” összefogdossák, és kikísérik a laktanyába, (...mikor már fordult a szél, kiengedték őket, s helyükbe azok kerültek, akik bekísérték őket.) Egyszer azt is hallottuk a rádióból, amikor Nagy Imre „Andropov úr”-nak szólította azt, aki addig
