Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - A Különös karnevál szerzője, Fedor Ágnes
96 Életművek idézése egy helyütt azt írta: „Milyen kár, hogy az anyám nem tudott soha dönteni az életforma-ideáljai felől. Mert ha már ilyen hősiesen tartja ezt az életstandardot a maga szépészeti törvényeivel, akkor miért nem bírja ki, hogy a vajgolyócskák mellé kis kedélyt is adjon... miért nem beszélgethetünk a szó angobzász értelmében kicsit semmbégekről... Miért kell mindjárt nekem rontani rögtön korán reggel az életem valamely sarkproblémájával.” Egy bécsi tanfolyam után Fischer Terka francia nyelviskolába került. S bár matematikából megbukott, nyelvtanítói oklevelének később nagy hasznát vette, miként a diplomata tanfolyamon elsajátítottaknak is. Közben idehaza imádott atyja a vidék gyakran emlegetett párbajhőse. Lépcsős teraszokra lovagolt, a 16 „pisztolyos” küzdelme szinte elenyészett a számtalan karddal vívott között. Anyagiak híján harcos kedvét örökítette ifjabb leányára. Korai halála megmentette attól, hogy 8 esztendővel később esélytelenül álljon az arctalan tömegpusztítással szemben. Az írónő szeretettel emlegette nagyanyját. A Különös karneválba is beleszőtte hasonlóságukat: az ott Pártay Bélaként említett Wesselényi Miklós kettejük fényképét vizsgálgatva mondta: „Nézlek ezen a két képen, az élet által való használat előtt és után”. Apró cinkosságaikról az írónő utolsó hónapjaiban nekem is szívesen mesélt. Idézve, amikor: 1918-ban, a forradalom kitörésekor a nevelőnő nem jutott el érte, a kis Teriért az bkolába. Ő ettől nem esett kétségbe (mint oly sokszor később sem), az utat lerövidítve a kert hátsó falán át huppant be, éppen a nagymama elé. Ezt az idős hölgy az „Hiedelmet jócskán mellőző vbelkedés”-nek titulálta. A Dehát kitört a forradalom!” védekezésre pedig csak vállat vont: Már megint?!” Fischer Teri - miként későbbi élete során mindig - iskolái befejeztével is az elvárások ellenében cselekedett. Állást keresett, mellette rajzolni tanult. A család elnézte, de közben partit igyekeztek találni a lobbanékony és kiszámíthatatlan természetű lánynak. Mivel dr. Grosser Jenőt Orosháza-szerte megbecsült, kiegyensúlyozott férfinek ismerték, méltán gondolhatták, férjként is az lesz. Feltételezésük részben beigazolódott: „Rendes ember volt, aki még a nászéjszakáján is ugyanolyan sorrendben rakta ki a zsebéből az óráját, az öngyújtóját, a pénztárcáját s a noteszét, mint a négy év ezután következő bármely estéjén... a múzeumban kötelességszerűen kipipálta a képeket a katalógusból, amiket már megtekintett”. Grosser doktornak 1929-ben az Orosházi Takarékpénztár vezér- igazgatói székébe ívelt pénzügyi karrierje. Ezzel szemben az ugyancsak ebben az évben kötött házasságuk kérészéletűnek bizonyult. Fedor némi malidéval mondta önmagáról: „nem volt igazi tehetség a szerelem terén... nem is tartotta magát annak S ha ezen a téren valaha is kétségei lettek volna, úgy Béla (második férje) közvetlen elődje... felvilágosította volna tévedéséről.” Bár „...a többi főtantárgyban, ami két ember közt felmerül, tudta, hogy szinte verhetetlen, ha egyszer szeret valakit... de ehhez sajnos feltétlenül szeretnie kellett, neki kellett szeretnie az illetőt, különben nem ment a dolog... örök amatőr maradok ezen a téren... és az amatőr csak akkor tud valamit, ha őt szórakoztatja a dolog!” A következő esztendőben mindenek ellenére megszületett gyermekük, Pál. A fiatalasszony
