Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Darvas Józsefről - elfogultság és előítéletek nélkül
Darvas Józsefről - elfogultság és előítéletek nélkül 87 Móricz Zsigmond. 1944-ben a német megszállás után beszüntették működését. 1945 februárjában keleti, szovjet mintára létrehozták a Magyar írók Szabad Szervezetét. Megalakítását a Magyar Kommunista Párt kezdeményezte. Az első közgyűlésen nevüket Magyar írók Szövetségére változtatták. Eközben az írók inkább szépirodalmi folyóiratok alapításán fáradoztak, mint például a Csillag, Sorsunk, Válasz, Újhold című folyóirat. A szövetség első elnöke a szovjet emigrációból hazaért Gergely Sándor író. Az elnökség tagjai között volt Illyés Gyula író, költő és Kárpáti Aurél, író, kritikus is. Az írószövetségbe „tömörült” írók nagy része - 1949- ben, Sztálin 70. születésnapjára - ódákkal és dicshimnuszokkal próbálkozott: „Rákosi a magyar bárdok egész kórusát óhajtotta elővezetni” jegyezte meg Sárközi Mátyás a Rákosi-korszak irodalmi életét feldolgozó írásában. Devecseri Gábor ekkortájt fedezte fel, hogy december huszonegyedikét nem az év legsötétebb napjaként kell felfognunk, hanem — tekintettel a nap nagy eseményére — olyan naptári fordulónak, amidőn „az éj zsugorodni kezd, és növekedni kezd a fény”. 1950-ben megjelent kötetének ez lett aztán a címadója: Terjed a fény. Ebben olvashatjuk: „Sztálinhoz száll a hálaének, ki ajövőnk apja lett, ki a Vörös Térről felénk is derűs mosollyal integet”. Az ifjú Juhász Ferenc sorai: „Téged köszönt most, hetvenéves, téged köszönt e dal, s e dalban nyolcszázmillió öreg, és fiatal”. Bóka László megállapítása: „A magyar költők sztálini műszaka nem méltatlan az üzemek sztálini műszakához”. Zelk Zoltán egy kötetnyi ódát szerkesztett a „Hűség és a hála éneke” címmel, amelyben Sztálintól Rákosiig jutott el. 1951 áprilisában, az I. kongresszuson deklarálták a „demokratikus nemzeti irodalom egységét”, ekkor zárult le az államosítás folyamata az irodalmi életben. A szövetség elnöke Darvas József, főtitkára Kónya Lajos költő. A nagybeszédet Darvas József tartotta. Nem hallgathatjuk el megállapítását, mely szerint a „polgári kultúra jellegzetes rothadási termékei” — név szerint Weöres és Pilinszky — szemétre kerültek. A beszéd után a sematizmusról folyt a vita, melyben Benjámin László akkortájt célszerűtlen bátorsággal állt ki a típusvers ellen, mondván, hogy a recept túl könnyű: haza, párt, béke, terv és készen van a típusvers. 1952. március 9-én ünnepelte, ünnepeltette 60. születésnapját Rákosi Mátyás. Kónya Lajos: Egy pohár bor című verséből: „Én nem tudtam, hogy ismer engem. / Az Operában, a szünetben megszólított. / A mosolyától fénylett kezemben a pohár bor. / Gondoltam arra évek óta, / mit is tennék, / ha hozzám szólna. / Hát még ha szidna, kritizálva! / Hogy állnék meg, melyik lábra? / Csodálatos, olyan nyugodtan szóltam, / ahogy apámnak szóltam. / Áradt a nyugalom belőle, / Fáradt voltam - kaptam erőre. / Megkérdezte az egészségem - / s bírtam-e a repülőgépen / a fárasztó utat Pekingig. / Eszembe jut azóta mindig. / Egy költőről beszélt, ki gyakran tekint a múltba, / mintha abban magát látná, / a menedékét. / Miért nem lesi jövendőnk fényét? / Álltam pohár vörösborommal, / derűs szeme boromra lobban, / a mosolyától jó erőm nőtt. / „Jaj hagyjuk inni már
