Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Darvas Józsefről - elfogultság és előítéletek nélkül
Darvas Józsefről - elfogultság és előítéletek nélkül 85- Táncoltass már medvét, bocskoros oláj... Otthon sírva panaszkodtam az anyámnak, de mit segíthetett volna szegény? Egyetlen hathatós segítség lett volna, ha rendes csizmát vesz a számomra, dehát ez csak mesebeli álom maradt mindig. Még Feri bátyámnak se tudtak venni... Mihály bátyámat jobban szerettem, mint Ferit. Csöndes jó fiú volt és soha nem házsártoskodott. Nem veszekedett anyámmal, ha valamelyik nap nem került főtt étel az asztalra. Ilyen pedig, különösen így télen, sűrűn előfordult. Belátta, hogy nincs és ha nincs, nem lehet. Most is, mikor már-már kezdett odahaza tűrhetetlen lenni a nyomorúság, azt mondta, hogy ő ezt nem nézheti tovább, elszegődik béresnek. Igaz, hogy egész évben más kapcája lesz azért a pár mázsa gabonáért, de amit keres, azt tisztán megkeresi és hazaadja az egészet. Mikor elállt, mindjárt kért is előlegként egy mázsa búzát a gazdájától, hogy legyen otthon mit ennünk. Ilyen jó gyerek volt ő. Anyám meg is siratta, mikor érte jött a kocsi, hogy kivigye a tanyára, de belátta, hogy másként nem lehet... (A szomszéd) Veréb Jani bácsin az utóbbi időben újra erőt vett a búskomorság. A felesége panaszkodott anyámnak, hogy kezd olyan lenni, mint mikor hazajött a háborúból.- Egész nap csak ül a kuckóban, lecsatolja a falábát és azt nézegeti. Tegnap is azt kérdezte tőlem: «Te, Róza, tetszik neked az én falábam?» Félek, hogy megint valami baj lesz vele. Egyik nap én is találkoztam vele az utcán. Odahívott magához és azt kérdezte tőlem:- Tetszik neked az én falábam? Ijedtemben azt feleltem neki, hogy tetszik. Erre elkezdett nagyon nevetni, megfogta a két vállamat és egészen belehajolt az arcomba, hogy a lehelletét is éreztem. A két szemében valami furcsa láng lobogott. Rémülten próbáltam magam kiszabadítani a kezéből, de olyan erősen fogott, hogy mozdulni se bírtam.- Csakugyan tetszik neked? - kérdezte még mindig nevetve. - Nem akarsz engem becsapni?- Tetszik - ismételtem még jobban megrémülve és már sírás kaparászott a torkomban.- Ha annyira tetszik, legyél te is mindig becsületes, szófogadó ember. És ha szófogadó leszel, akkor te is kaphatsz ilyen szép, finom lábat. Mert nem közönséges fából van ám ez. Neked megsúghatom, de el ne mondd senkinek - és itt körülnézett, mint mikor a bátyáimat traktálta titokzatos híreivel. - El ne mondd senkinek, hogy ez finom tölgyfából van... Nagynehezen kiráncigáltam magam a szorításából és elszaladtam. Még akkor is nevetett és utánam kiabált:- Fogadj mindig szót, hogy te is kapj ilyen finom lábat. ” A kis Dumitrás Jóskának egy ideig ment a szófogadás. Tóth László orosházi tanítónak köszönhetően kezdett kivergődni a nehéz sorsúak közül: Kiskunfélegyházán elvégezte a tanítóképzőt 1932-ben. Nevét Dumitrásról Darvasra változtatta, mivel állást nem kapott, napszámosként, könyvügynökként, lapkihordóként, kovácssegédmunkásként is kereste kenyerét. Korán kapcsolatba került a baloldali diákmozgalommal, majd a népi írók mozgalmával. 1933-ban letartóztatták, 2 hónapot töltött a fogházban, ezt követően hazatoloncolták Orosházára. 5
