Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - A Viharsarok üzenete 2011-ből. Emlékezés Féja Gézára
A Viharsarok üzenete 2011-ből - Rendhagyó emlékezés Féja Gézára 79 Dolgozunk egész nap, s mind hiába már / Az alkotás teszi az embert emberré / Bár vagyunk múlandó tavaszvirág / A mű amit teremtő akarat létrehoz / Istenné emeli az emberfiát / Nézzetek széjjel a Földön testvérek / Láthattok megannyi világcsodát / Alkotni születtünk erre a földre / Munkával épül egy szép új világ / Amit rakunk nappal, éjjelre leomlik/ Amit rakunk éjjel, hajnalra leomlik/ Alkotni születtünk/ Amit rakunk nappal, éjjelre leomlik/ Amit rakunk éjjel, hajnalra leomlik/ Alkotni születtünk.” Szöveg:- Ha építettek is eleink, előbb-utóbb mégiscsak belesimult minden az időbe.- Erről szól Csizmadia Imre tanyájának balladája is: „Ötödik éve nem meszelte senki kívül sem, belül sem. Falát eső, jégeső verte, nem tapasztotta, nem javította senki. Mindig elhagyatottabbnak látszott... a külső ablakát leverte valaki, a belsőt meg levette a sarkáról és elvitte. A gádor ereszeiének két alsó cserépsorát leszedték, a cserépléccel együtt elvitték, a kútvödröt és a kútrovást ellopták...- két vevő vette meg végül, lebontásra. Az egyik a java részt, a szoba-konyhát és előtte a féltetős kiskamrát magába foglaló felerészt... a másik a nagy istállót és a féltetős gádor egy kis részét... A kert kerítésében álló, vastag koronaakácfát (amelyen egyetlen tüske sem volt) már a tél enyhébb napjaiban kiástuk a fiammal a diófákkal együtt...- minden anyagot elszállítottak... Végignéztem az egészet, a kemencét megsirattam. Négy évig az édesanyám, negyvenhét éven át a feleségem sütött kenyeret, kalácsot, túrós lepényt, rétest benne. Ennyi év emlékét nem lehet könnyhullatás nélkül elviselni.- Bizony sok könnyem ráhullott az ásó és lapát nyelére, amint a kerítésoszlopokat és azokat a fákat ástam ki, amelyekről minden szilvatermést leszedtem befőzni... Minden fához külön emlék kötött és bizony könnyes szemekkel vagdostam el egynek-egynek a gyökereit. Majdnem mindegyiket én ültettem el... így múlik el minden a világon”.- Sinka István tanya nélkül is sokszor végignézte, amint kis felleg nőtt az ég alján. Mikor körös-körül „csend volt. Olyan volt az éjszaka, mint egy titokzatos kert, jószagú. Mert jó szaga van a pusztán a földnek, a mezőnek. A nappali port megeszi a harmat, az esteli hűvösség meg kicsalja az illatokat és bolondul jó az idő... Előttük a parázs hunyorgott s hallgatták, hogy muzsikál a végtelen. Ebbe beleszámítódik körül az, ami eddig lehajlik, az ég”.- „Merülj a semmiből égi felleg, / töltsd meg a pásztor bocskorát, / mely fénye- sedve és sikoltva / száraz mezőkön csosszan át. / Kicsi virágok talpaiba / önts égi bort, hogy éljenek / s puhítsd meg a végtelen ösvényt, / hol én járok, hol én megyek. / Adjál a fáknak jó erőt: / A lomboknak is kell a könny... / valakinek csak sírni kell.”
