Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - A Viharsarok üzenete 2011-ből. Emlékezés Féja Gézára
76 Életművek idézése papírra mindazt, amivel a népet a nemzetbe, a nemzetet az országba és az országot Európába remélték beemelni. Zene - Kormorán: Magyarnak lenni hivatásunk: „Szállj, szállj kicsi madár, / erdők fölött, réteken át. / Vidd a hírt messzi vidékre áll még az utolsó vár. / Es az eső súlyosan, / a fészkekben enni kémek. / Lesz idő mikor elfelejted, / az árnyakat, mik elkísérnek / Kereszt áll az út szélén, / keskeny ösvény vezeti lábunk. / Új időkre, dalokra várunk, / magyarnak lenni hivatásunk.” Szöveg:- Mindenek ellenére való, amit Simándi Béla 1943-ban megfogalmazott: „A magyar közönség... bizony nagyon keveset tud a magyar tanyavilágról. Képzeletében még mindig Petőfi vadregényes pusztájaként él a tanyavilág, amely csikósok kurjantásától, ostorpattogástól hangos... Jobban ismerik az amerikai farmerek életét, Ázsiáról, Afrikáról többet tudnak.”- Ezért gondoltuk Veres Józseffel: „Megérdemlik azok a mi apáink, hogy megemlékezzünk róluk, mi boldog ivadékok! Azért akarok én is viszontagságaikról, életükről, szokásaikról egyet-mást elmondani, amint régi írásokban olvastam, tisztes öregektől hallottam. Jelentéktelen apróságokat, mik másokat talán untatnak, minket azonban érdekelnek, mert a mi apáinkat és édes szülőföldünk történetét illetik. Elmondom: hálából apáink iránt, tanulságul az ifjabb nemzedéknek”.- Vidékünkről s annak éltetőiről ugyanő 1886-ban, de évtizedekre érvényesen írhatta: „Itt nem vívtak országok sorsa fölött döntő csatát, itt nem hullott daliás hősök vére a letiport fűre: most is csak egy küzdelmet ismer itt a nép: a szorgalom harczát a természet erőivel...- A kétkezi munkát persze nem dicsőítheti mindenki és minden kor. Használati tárgyak rendezgetése, közben zene - Csík Zenekar: Én vagyok az, aki nem jó...: „Én vagyok az, aki nem jó, / Fellegajtót nyitogató. / Nyitogatom a felleget, / Sírok alatta eleget. / [ff óságom telik el, / Azért a szívem hasad el./ (Az anyád ragyogás csillaga.) / Ifjúság gyöngykoszorú, / Ki elveszti, de szomorú / De bolond volnék, ha búsulnék / Ha a búnak helyet adnék/ Én a búnak utat adok, / Magam pedig vígan járok.” Szöveg:- Azt azonban mindenki vallja: az életnek folytatódnia kell. A holnap tisztelete sugárzik a szántás-aratás szép mozdulataiban, az eget kémlelő tekintetében, az el-elbóbiskoló bölcsességeinek türelmes hallgatásában.- A huszadik század napos oldala Féja Géza: Viharsarok című írásából: „Orosházára tavasszal, vásár előestéjén menjünk. Az idegen bejön a »legnagyobb magyar falu« végtelen uccáin, melyek már némák s reggelre előtte halmozódik az áldás... a magyar föld élő múzeuma. A fél vármegye erre a piacra igyekezik s
