Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Sinka István, a nyomtalanul elmúló életek krónikása
Sinka István, a nyomtalanul elmúló életek krónikása 69 hatása egészítette ki.” „A nacionalista eszmék térhódítása idején hangot adott a fajgyűlöletnek. A német fasizmustól és a nyilasoktól azonban elhatárolta magát.” Sinka stílusához „Ez az ország Magyarország: itt a jókat szembe köpik. Ez az ország az én hazám, itt az álom összetörik. Ha könny nem hullna e földre, a szív is mind összetörne.” (íme, Hazám) Csoda-e, hogy a magát „Fekete bojtáraként emlegető pásztor költészetét a bihari pusztákon, Arany Szalontájának közelében eleinte Petőfi, majd Ady és a Biblia inspirálta? „Keletről hoztam én eget, fényt, / Hangot, csillagot, formát, / És felépítettem belőle templomod ormát / S roppant kapuidat / Bevontam én arannyal" (Himnusz az ősi Ister Szent vizéhez). E hatásokból iskolázottság, urbánus műveltség nélkül is megtanulta a korszerű költészet leckéjét, kifejlesztette egyéni hangját: „Úgy kéne már: lassan élni, / A múltammal szembenézni. / S mint sok mások ezer bajban, / Elkallódni nagy Biharban. / Néha a zsoltárhoz nyúlni, / Szombat este kivirulni. /S elballagni hétfő reggel, /Ásni a megcsalt sereggel. / Mikor onnan visszajönnék, / E seregnek így köszönnék: / Aggyon Isten minden jókat, / A sírunkra pillangókat” (Úgy kéne már). „Az ekkor több oldalról is táplálkozó parasztmítosz mellett vonzódott a népi írók szociális törekvéseihez is. Mindemellett újszerű: Ady óta nem volt költőnk, akiben ilyen mély, távoli dallamok jártak vissza” - ismerte el később Németh László - „a Szigetek könyve egyszerre archaikus költészeti emlék formájában megírt tanyaszociográfia és a létezés megválthatatlan szomorúságát elbeszélő késő-modern, cselekmény nélküli hosszúvers.” Találunk nála expresz- szionisztikus félszabad-verseket, himnuszokat is. Keveredik műveiben a keresztény vallásos áhítat a pogány, keleties díszítményekkel. Alkotásainak őserő kultusza megrendítő. Fellelhető bennük a táltosi küldetés elkötelezettsége. Munkáiban a paraszti elnyomattatás történelmi és Sinka életével egy idejű képei mitologikus látomásokká nőnek: „Az én apáim száz évekig / csak bolond, szép arccal álmodoztak/s most száz év után / engem áldozatra adtak, / hogy fussak s égve / Daloljak az esti szélbe angyalfaragta furulyán.” (Pásztorének). A népi szürrealizmus különleges képi látásmódjával képviseli az „alulsó” Magyarországot: „Hiába lennék én/ néma virág, hangtalan illat:/ helyettem dalolnának a kopjafák / a kurta hajdúsírok őrizői. / így hát dalolok én. / Lázadásom súlyos-tiszta, / mint a mély világ, ahonnan elindultam.” (Pásztorének). Furcsa módon, ám annál hatásosabban visszafogott indulatával, képeivel vádol. Ezek épp úgy magukért beszélnek, miként a nevei: Ág Boris, Purzsa Lina, Mados Imre, Boncos Zsuzsa, Korhány, Libárd,
