Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Sinka István, a nyomtalanul elmúló életek krónikása
Sinka István, a nyomtalanul elmúló életek krónikása 61 pásztornak állott. Bojtár, majd juhász Nagyszalonta környékén; 1918 végétől Má- gor-pusztán: „Tanítottak. Hallgattam. / Tudtam már azt, / hogy ha úr jön, / alázatosan, okosan, / nyelvemre vigyázva, / messziről köszönjek, / mert a fénylő búzaföld erre mind az övé... / S ott éltem köztük, / paraszti muszájból, / esténkint a villogó ég alját figyelve, / eltitkolt örömmel, hogy a messzeség mind az enyém”. Tizennégy-tizenhat éves lehetett, amikor 1911-13 táján, a pósai siratóasz- szony szomorú énekétől ihletve, a Tizenhét szilfa alatt című versét - papír híján - a csizmája szárára írta. Rábén a dohánykertész lányok nevezték el Fekete bojtárnak a fekete szűrös pásztorfiút. 1919-ben házasságot kötött az 1900-ban Bihar megyei Erdőgyarakon született Papp Piroskával. 22 éves volt, s ekkor jött el véglegesen Biharból Békés megyébe. Zsenge verseit előtte a Széles-éri pusztán elégette. Hat esztendeig Gereblyésen (Bélmegyer, Kárászi uradalom majorja) falkás- bojtárként, majd négy évig Sárga-Mágoron (a szeghalmi határban) számadó juhászként kereste soványka kenyerét. Itt írta az első naphimnuszait. Tüdőbaja után szívbetegséggel is küszködő feleségével és három gyermekével - első fia, István korán elhalt - (Jánossal, Ferenccel, Zoltánnal) Vésztőre költöztek. Itt 1928-ban házat vett. Napszámosként kereste a család betevőjét. Önéletrajzi költeménye írásának idején 1935 júliusában boldogult meg gyermekei édesanyja. A feleségének temetéséről írott részlet: „Piroska meghalt, eltemettük. / S amiért mindig vágyott nagyon, / Kapott földet - egy négyszögölet / S alszik alatta a zajtalan síkon”. A gyulai Szentháromság temetőben Sinka Istvánná Papp Piroskának Szabó Ferenc megyei múzeumigazgató emlékezésével 1997-ben sírkövet avattak. Lelki üdvéért Kovács József plébános mondott imát. Sinka Zoltán az édesanyjához írott, kevéssé ismert versből idézte apja sorait: „...és várlak egy fehér szikrájú téli délben, / hogy bátoríthassalak/ezzel a daloló, /gyönyörű szavammal: - szeretlek”. Sinka 1936-ban eladta a vésztői házat, földönfutóvá vált, olykor-olykor a fővárosban Püski Sándoréknál lakhatott. 1937-ben a gyulai Péczely Katalin varrónővel kötött házasságot. (Tőle több mint hatvan évesen vált el.) Közös gyermekük: Péter. Pestre jutván munkát nem talált, nyomorgott, kórházba került: „Vak álmaimban én is futok / egyre még a sőrék után. / Szívem itt ver Budapesten, / de a lelkem siet bután, / ám nem a Lenkey úton, / hanem vissza Várad fele / társ nélkül az országúton. / Budapestről szó se essék: / itt a barátaim laknak, / s övéké a hír és a fény, / de enyém ám a hősiesség” (Vád). A harmincas évek Sinkával egy időben jelent meg az irodalmi életben az újkonzervativizmus és liberális ellenzéke mellett a népi írók mozgalma. (Németh László a „háromféle
