Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
38 Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele testvére közül tizenharmadikként. Tizenhat évesen ment férjhez. Egy év múlva született meg a fia, 1922-ben a leánya. 1951-ben a házukat kisajátították, egy romos tanyába kerültek, majd az egyik rokonuk mosókonyhájában húzták meg magukat. 120 holdjukat tagosították. Hites ura példáján kezdett életéről írni, egy díszes emlékkönyvbe, saját verseivel, rajzaival színesítve. Életének utolsó időszakát az orosházi Öregek Napközi Otthonában töltötte, szellemileg, lelkileg fáradtan. 97 évesen költözött férje mellé az orosházi Alvégi temetőbe. Györgyi Lajos Orosházán született, 1908-ban. Négy elemit, majd magánúton két évet végzett a helyi polgári iskolában. Tizenkét éves korától szülei gazdaságában, 1931-től önállóan gazdálkodott. Három év múlva először a budapesti nemzetközi baromfi-kiállításon, majd országos mezőgazdasági kiállításokon rendszeresen díjakat nyert. 1935-ben lépett be a Független Kisgazdapártba. Hét év múlva a Magyar Parasztszövetség tagja lett. Az 1944. december 21-én alakult debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésben Orosháza egyik delegáltja. 1947-ben és 1949-ben is az Országgyűlésben tevékenykedett. 1950-től vállalati dolgozó, 1963- tól Budakalászon kertészeti munkás. Haláláig - 1981-ig - ápolta barátságát a gyomai Rácz Lajossal. Önéletírásának kétszáz oldalát a Békés Megyei Levéltár őrzi. Egyes részleteit az Agrártörténeti Szemle 2000. évfolyamának 1-2. száma, valamint 2001. évfolyamának 1-2. száma közölte Gunst Péter professzor bevezetőjével és gondozásával. Szellemi hagyatéka feldolgozásra vár. Juhász Nagy Vilmos 1904-ben született a vásárhelyi pusztán. Négy polgárit, majd 2 éves gazdasági iskolát végzett. Csereiedként egy évig tanulmányozta a németországi mezőgazdaságot. 1928-ban megnősült. Műkedvelő rendezője az Aranyadhalmi Olvasókörnek, vezetője a Kardoskúti Olvasókörnek. Igazgatta a kardoskúti Hangya Szövetkezetei. A puszta gazdasági elöljárójaként is tevékenykedett. A Simándi Béla által kiadott „Tanyai írások” című újság egyik szerkesztője volt. A Rákosi-féle személyi kultusz ideje alatti fehérgárdista szervezkedés vezetőjeként először halálra, majd tíz év börtönre ítélték. Ebből hat évet le is töltött. Bányamunkán. 1973-ban - kérésére - rehabilitálták. Ezután még húsz évet kapott a sorstól, 1993 óta azonban az orosházi Alvégi temetőben, Nagy Gyula sírja közelében pihen. Visszapillantás életutamra című kötete 2003-ban látott napvilágot. Koczka Pál a Békés vármegyei Orosházán született, 1899. június 10-én. Evangélikus vallásban nevelték. Noha kevés földön gazdálkodtak, Kossuth Lajos szobrának avatására, öt éves korára előteremtették neki az első pár patkós csizma árát. Nyolc kisholdnyi földjükön mindig került tennivaló, így a hat elemi után kimaradt az iskolából. 1915 januárjában lovasfogatukkal maga is bevonult. A fiatal Koczka Pált a Vörös Hadseregbe sodorták az események. Ezért 1919 augusztusában letartóztatták, megjárta a Markó utcai fegyházat. Az esztelen viaskodások csitultával négy évtizeden át önálló gazdálkodással teremtette meg családjának
