Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
32 Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele a helyi és környékbeli szokásokat éltetők, de az emberi tartásra adók is érezhetik: „Magam is tanúja voltam egy esetnek, amikor a borbély, aki megborotválta a halottat, részvétlátogatáskor még megigazította annak a haját és bajuszát, mondván: „így szokott ez állni”. Szabó Ferenc Orosházán született, 1935. március 13-án, akkor Csabai utca 11. számú családi házban. 1947-től az orosházi evangélikus, majd 4. számú általános iskolába járt. Táncsicsista diákként (megnyerve az országos történelmi tanulmányi versenyt), felvételi vizsga nélkül kerülhetett volna a szegedi egyetemre, ám ragaszkodott a megmérettetéshez. Eötvös kollégista lett. Folytatta az Elek László biztatására középiskolásként elkezdett, Justh Zsigmonddal kapcsolatos kutatásait. Elindító mesterei között Elek Lászlónak és Nagy Gyulának köszönheti a legtöbbet. 1961-ben néprajzból doktorált Bálint Sándornál, Szeged klasszikus életművet hátrahagyó tudósánál a Szegedi Tudományegyetemen. Az 1959- 1960-as tanévben a szarvasi gimnázium magyar-történelem szakos tanára. 1960- ban meghívták a Szegedi Állami Levéltárba. 1961-től rendszeresen szerepelt a Tiszatájban. 1965-től a Békés Megyei Levéltár (akkor Gyulai Állami Levéltár) igazgatója. Mint tudományszervező 1967-ben elindította a Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból című sorozatot, az első 12 számot maga szerkesztette. 1967 és 1990 között a Békési Élet című tudományos és közművelődési folyóirat felelős szerkesztője. 1980 és 1982 között három megye levéltári szakfelügyelője. 1982 és 1995 között a Békés Megyei Múzeumi Szervezet igazgatója. Aradi, nagyváradi, nagyszalontai, pozsonyi, zólyomi múzeumokkal való kapcsolatok kiépítője. 1988-tól Magyarországgal foglalkozó japán történészekkel létesített kutatási kapcsolatot. 1985-től Orosházán megyei hatókörrel megszervezte az irodalomtörténeti múzeumi szakágat. Tudományos és ismeretterjesztő tevékenységének fő vonala a településtörténeti (részben néprajzi) monográfiák, tanulmánykötetek szerkesztése és írása. 1973 és 2004 között Mezőberény, Vésztő, Gyoma, Szeghalom, Medgyesegyháza, Békéscsaba, Gyula, Orosháza, Öcsöd, Hódmezővásárhely, Makó összegző célú köteteinek szerkesztője, írója. Szerzőként Szeged, Tótkomlós, Battonya, Sarkad, Mezőkovácsháza történeti kiadványaiban is közreműködött. 1983-tól tizenegy kötetét szerkesztette a Békés Megyei Múzeumok Közleményeinek. A megye, az Alföld XVIII-XX. századi történetét három nagyobb tanulmányban foglalta össze. A Békés megye gazdasági földrajza című könyv egyik szerkesztője, szerzője. A mi Alföldünk (1996) és a Szép vagy alföld (2002) című kötetek egyik szerzője. A nyomdászat és könyvészet történetének ismerőjeként a hetvenes évektől a Bibliotheca Bekesiensis című bibliofil sorozat 17 kötetét gondozta. Nagyobb dolgozatai jelentek meg német, szlovák, eszperantó nyelven. Anyagai olvashatók japán és angol nyelven is. Több cikluson át tagja volt a Levéltári Tanácsnak, a Múzeumi Tanácsnak, a Magyar Történelmi
