Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
18 Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele népköltészeti emlékeket kutatta: népmeséket, alkalmi mondókákat, tájszavakat, a takácsmesterség műszavait, népdalokat, ráolvasásokat, pohárköszöntőket, bordalokat, szólásmódokat, gyermekverseket, gyermekjátékokat. Egyetemi évei alatt népmeséket publikált a Magyar Nyelvőr III-VII. évfolyamában. Orosházán gyűjtött népmeséi: Krisztus és Szent Péter, Az öregember és az aranymozsár, A négy testvér, Szép Ilonka, A tíz egy-testvér, Miért nincsenek szentek az evangélikus templomokban? A nagy fa meg a kanászgyerek, A megevett kisgyermek, Az ördög, a lány és a macska, Az álruhás királyfi, Terülj, abrosz! A harmadik fiú, Az elcserélt királyfiak. A Magyar Nyelvtörténeti Szótár munkatársa. Gyűjtéseit Péter László újra kiadta, életrajzát is összefoglalva a Szántó Kovács Múzeum 1960-as évkönyvében. Elek László és Hajdú Mihály is foglalkozott munkásságával. Justh Zsigmond (Szentetornya, 1863. február 16. - Cannes, 1894. október 9.). Elek László A „kozmopolita” és pesszimistajusth Zsigmond védelmében című dolgozatát azzal kezdte: „Aligha köszönthetnénk méltóbban - mi, orosháziak - az idén a Magyar Kultúra Napját, mint a 100 évvel ezelőtt elhunyt Justh Zsigmondra emlékezve. Nemcsak a jubiláns év kötelez ugyanis bennünket a nemes tiszteletadásra, hanem az a kétségbevonhatatlan tény is, miszerint a legelsők között próbálkozott azzal, hogy hosszú, kényszerű nemzeti bezárkózás után irodalmunkat és a szépművészetünket európaivá tegye, s hazánkat a Nyugat kulturális vérkeringésébe bekapcsolja... Különös játéka a sorsnak, hogy a nyugati és a hazai irodalom és művészet közötti jelentős érték- és minőségbeli különbségre, a tudományos, a filozófiai- esztétikai-etikai kultúra másságára és a modem élet- és gondolkodásmód fokozatos és folyamatos meghonosítására, az élettelibb és életközelibb ízlésformák általános érvényűvé tételére, a könnyen észlelhető hiányosságok mielőbbi felszámolásának a szükségességére a legbeszédesebben és legerőteljesebben egy gyenge fizikumú, túlérzékeny idegrendszerű, alig 25 éves ifiú: Justh Zsigmond figyelmeztetett, akit - nem kétséges - a szenvedés tett érzőbbé és tisztábban látóvá társainál.” A szentetornyai gyökerű, de világlátott író több művének hőse a paraszt. Csalóka eszménye az arisztokrata és a paraszti vér keveredése (Kiválás genezise). Várkonyi Nándor hangsúlyozza: „Egész életét arisztokraták és parasztok között élte le, sokat járt külföldön, s Páris szellemi és társadalmi elitjének világában éppen oly otthon volt, mint egy benszülött. Mégis a polgári írók közé kell soroznunk, mert programmot szerkesztett, a munkaterve szorosan polgári korszakunk kérdéseihez kapcsolódott. Ezeket akarta megoldani, de eszközeit Párásból, a francia irodalom gazdag fegyvertárából szerezte, s művének külső alakját a francia polgári irodalom nagy elbeszélőinek és tudósainak hatása szabta meg. Zola, Bourget, Paine, Renan voltak a mesterei és mintaképei, s működését kizárólag elméleti befolyások irányították.”3 1892-ben készítette fel először Szentetornya és Gádoros fiatalságát előadásra. Egy év múlva kiüríttette a birtok üvegházát, majd e célra görög mintára felépíttette 3 Várkonyi Nándor: Az újabb magyar irodalom 1880-1940. Szűkíts Kiadó, Budapest, 1942. 45.
